Harminckettedik

2.4K 138 18
                                    

A nővérem nem volt otthon, ezért könnyes szemmel léptem a konyhapult mellé, hogy teát készítsek magamnak

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

A nővérem nem volt otthon, ezért könnyes szemmel léptem a konyhapult mellé, hogy teát készítsek magamnak. Az életem fenekestül felfordult, miután Marco ismételten belépett az életembe. Aaron Díjaz a szabadulása óta küzd a szívemért, de Marco jelenléte felkavarta az állóvizet, és a szívemet, ami eddig azt súgta, hogy Aaron valóban megérdemli a szerelmemet. Két tűz közé kerültem. A szívem azt súgta, hogy boldog lehetek Aaron mellett, hiszen bebizonyította, hogy a szívem az ő szíve párja. Viszont ott van a testvére, Marco, akivel a történetünk hosszú évekkel ezelőttre nyúlik vissza. Jól éreztem magam Aaron mellett, a csók amit tőle kaptam, felnyitotta a szemem arra, hogy egymáshoz illünk. Képes voltam azt hazudni, hogy az volt életem első csókja, csak azért, hogy ne emlékeztessen Marcora és az ajkára. Létezik az, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat? Imádkoztam, hogy ne alakuljon ki az, amitől rettegtem. Próbáltam Aaron Díjazra és az épségére koncentrálni, de mellette ott volt Marco, aki hosszú idő után, ismételten az életem része lett.

Szerelem...

Bonyodalom...

Múlt, jelen és jövő.

Akkor kaptam fel a fejem, amikor csengettek, ezért összeráncolt szemöldökkel léptem az ajtóhoz. A kezem remegett a kilincsen, ujjaimat bátortanaul fontam az arany felületére. Amikor kinyitottam az ajtót, a lábam földbe gyökerezett, a gyomromban alvó pillangók pedig, ismételten életre keltek. A késő esti percekben, Marco Díjaz szemtől szemben állt előttem. Tekintete hűvösen csillogott, az a fajta tekintet, ami kilenc évvel ezelőtt elrabolta a szívemet. Az arcán apró fél mosoly jelent meg. Jól ismertem ezt a mosolyt. Hiába telt el kilenc év, hiába váltak szét az útjaink, életem első szerelmének a mosolyát, soha nem tudnám elfelejteni. Marco egy sima zöld pólót viselt. A vékony anyag feszülten simult vonzó mellkasára és kidolgozott felsőtestére. A történetünk elképesztően kezdődött, de szomorúan ért véget. Nyolc évvel ezelőtt, amikor engem megerőszakoltak, minden megváltozott. Aaron Díjazt letartóztatták, Marco pedig kilépett az életemből. Én gyógyulni próbáltam és felejteni. Felejteni a fájdalmat, és életem első szerelmét. Ez a mi történetünk. Az az éjszaka több dolgot megváltoztatott az életemben. Marco szenvedett miattam és a testvére miatt, akit börtönbe küldtek. Akkor Marco Díjaz került két tűz közé, végül úgy döntött, hogy lelép. Nyolc éven keresztül nem hallottam felőle. Olyan volt, mintha nem is lett volna. Én próbáltam gyógyulni, terápiákra jártam, hogy túl tudjak lépni a történteken. Aaron Díjaz börtönben ült, Marco pedig...hát...nem tudom, hogy mit csinált, mit érzett az évek alatt.

És, miközben nyolc évvel később a házam ajtaja előtt állt, nem tudtam eldönteni, hogy beengedjem vagy küldjem el. Marco Díjaz egy olyan helyet tölt be a szívemben, amit még Aaron sem vehet át.

- Te? - suttogtam, miközben végig néztem rajta. Egy sima citromsárga póló és egy fekete farmernadrág volt rajtam. Hullámos hajamat egy laza lófarokban kötöttem össze. Ujjaimmal próbáltam megigazítani őket, de jól tudtam, hogy Marcot soha nem érdekelte, hogy nézek ki. Nem azért szeretett belém, mert tökéletes voltam. Épp ellenkezőleg.

|Emléked Fogságában|Where stories live. Discover now