"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tehát a festményeket akarták? - a galériában az egyik szögre akasztott antik festmény mellé álltam, majd alaposan megfigyeltem a színes kusza ecsetvonások. A barokk korban festhette a művész, hiszen a festmény ábrázolása egy időben történő cselekvést mutat be. A lovak és huszárok ábrázolása minden érzést jól átadott, szinte éreztem, hogy mi történt akkor, amikor a kép készült. A lovak szürke színnel lettek festve, a huszárok, vagy katonák cifra, piros öltözetben és égig nyúló hegyes karddal lettek ábrázolva. - Mennyit érnek ezek a képek? - pillantottam egyenesen Aaronra, aki a galéria közepén található aranyozott asztal szélén támaszkodott, majd kérdésemre lassan mögém sétált és védelmező karjai közé húzott. Lehunytam a szemem,majd elmosolyodtam, amikor puszit nyomott a nyakamra.
- Ezek nem csak egyszerű képek, Ariana - suttogta a fülembe. - Híres festők első alkotásaik! Valamelyik kép, Párizsban a Versaillesi palota aranyozott falán is lógott - simította végig a karomat, miközben elpirultam. - Tudod, hogy ez mit jelent? - összekulcsolta az ujjainkat, miközben egy másik festmény elé sétáltunk. - Azt jelenti, hogy azt látod, amit a francia király és családja, abban az időben - elegáns mozdulattal mutatott egy képre, miközben csillogó szemekkel kapkodtam közte és a kép között a tekintetem.
- Honnan tudsz ennyi mindent? - suttogtam. - Lenyűgöző a tudásod - kezemmel végigsimítottam a mellkasát, ő pedig a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet. - Boldog vagyok, hogy hozzád költöztem - vallottam be őszintén, mire Aaron felvonta a szemöldökét.
- Mivel Marco lelépett, kötelességemnek éreztem megkérdezni, hogy nem tartanál e velem - fürkészte az arcomat, mire oldalra pillantottam. Próbáltam leplezni, de szomorú lettem. Marco kilépett az életünkből. Valóban azt hittem, hogy több esélyem lesz helyre tenni a régi dolgokat, azt hittem, hogy megbeszélhetem vele azt, amit a múltban nem tudtunk. Marco fontos szerepet töltött be az életembe, de én Aaront szeretem. Szerelmes vagyok belé. Már akkor szerettem, amikor úgy tudtam, hogy ő erőszakolt meg.
- Sajnálom, hogy nem maradt sokáig - piszkáltam Aaron ingét, mire felvonta a szemöldökét. - Mármint azt sajnálom, hogy nem javult a kapcsolatotok - tettem hozzá halkan, mire Aaron az asztalnak támasztotta fenekét és felsóhajtott.
- Én úgy gondolom, hogy elrontotta volna a kapcsolatunkat - mosolyodott el, mire egyetértően bólintottam.- Marco életed első szerelme volt - sóhajtotta nehezen. - De jobb így!
- Vett magának egy új házat?
- Volt miből - hajolt hozzám, majd lassan megcsókolt. Mint mindig, most is forgott velem a világ. Hevesen dobogó szívvel viszonoztam az ajka puha érintését, miközben Marco körül zakatoltak a gondolataim. Marco, Aaron édes testvére, ezért a közel jövőben bármikor találkozhatok vele. Mégis úgy éreztem, hogy számomra a jelen a legfontosabb. Biztonságban voltunk. Túléltük a harcot. Az ellenség visszavonult. Nem tudjuk, hogy meddig leszünk biztonságban, de szeretnénk minden pillanatot élvezni, ami nekünk jár. - Mit szeretnél csinálni este? - simította végig ujjával az ajkamat.
