"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este Ariana szobája előtt álltam és a padlót fürkészve hunyorogva megráztam a fejem. El sem hiszem, hogy megcsókoltam. Nem hiszem el, hogy átléptünk egy határt. Amikor azt mondta, hogy fontos vagyok neki, akkor azt hittem, hogy csak szórakozni akar velem, de a csókja és ahogy viszonozta...minden arról árulkodott, hogy az érzései valódiak. Ez miatt boldog voltam, de kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz a jövőnk. Tudtam, hogy sok dolgot nem árulhatok el neki magamról, de mintha ez most nem is lenne olyan fontos. Ajkamra helyeztem a kezem és a falnak támaszkodva megráztam a fejem. Olyan voltam mint egy kisfiú, akinek köszönt a kislány, aki tetszik neki. Valóban megváltoztam és ragaszkodtam ehhez a nőhöz. Védeni akartam, közben megmutatni neki azt, hogy milyen a szerelem. Terveim voltak vele, de ezek a tervek más voltak. Megakartam neki mutatni, hogy milyen, mikor gyengéd érintést kap, mikor gyönyörűnek érzi magát és milyen érzés is igazából a szerelem. Kokainbáróként elég béna terveim voltak, azon is meglepődtem, hogy nem fűztem egymás után a nőket. De azt hiszem, hogy Ariana több szempontból is elrabolta a szívem, és talán már ki sem bírnám nélküle az életem. Ez alatt az egy hónap alatt nem csak az otthonomba fogadtam őt, de a szívembe is. Ezért boldogan helyeztem a kilincsre a kezem és izgatottan vártam, hogy belépjek hozzá, de ekkor Dario futott fel a lépcsőn. Nem számítottam rá, ezért levettem a kezem a kilincsről és felé fordútam. Ő csak megtámaszkodott a térdén, majd a fejét megrázva széttárta a kezét.
- Sajnálom főnök - suttogta sziszegve. Miközben végig néztem rajta, az izzadt homlokát törölgette és a szavakat kereste. - N...nem tudtuk megállítani! Fegyver volt nála és...Ariana elment - kicsiket pislogtam, a hangja szinte visszhangzott a fejemben. Homályosan láttam, a hangját még mindig hallottam. A másodperc töredéke alatt az ajtó felé fordultam, majd belöktem és szembe találtam magam egy üres sötét szobával. A takaró össze volt hajtva, a szekrények ajtajai nyitva voltak. Itt hagyta sötét szobát és vele együtt a szívemet is. Keserűség öntötte el a lelkemet és megráztam a fejem. - Sajnálom, Aaron - helyezte a vállamra a kezét. - Szépen kijátszott minket!
- Mikor ment el? - suttogtam, miközben próbáltam visszafojtani a könnyeimet. - Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mikor lépett ki az átkozott kapun, amit elvileg biztonsági őrök védenek! - emeltem fel a hangom, majd bebasztam az ajtót és a falnak támasztottam a hátamat.
- K...kijátszotta a testőröket - suttogta. - Megtervezte az egészet!
- Nem akarom tudni, hogy mit csinált! Semmit nem akarok hallani róla!
Az a csók...
Az érintése...
A mosolya...
MEGTERVEZTE.
- Minden csak játék volt, igaz Ariana? - suttogtam magam elé nézve. A fejemet fogtam, nem akartam elhinni, hogy átvert engem. A gondolataim kavarogtak, nem tudtam logikusan gondolkozni. Egy Díjaz vagyok, a nagyapám vére folyik az ereimben, viszont ma egy nő nagyon csúnyán átvert engem. De nem tudtam rá haragudni, inkább magamra haragudtam, hogy ennyire vak és gyenge férfi voltam. - Közel kerültél hozzám, hogy utána közel kerülhess a testőrökhöz, igaz? - fontam össze a kezem a tarkómon. - Csalódott vagyok, Dario - pillantottam a szemébe, ő pedig sóhajtva megrázta a fejét.
