"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az erkély korlátjának támaszkodva fürkésztem a fekete nagy kaput, amit fegyveres őrök védtek. Jobbra és balra sétáltak, néha egy - két szót váltottak egymással. Összehúztam a szemem, amikor az alkohol égette a nyelőcsőmet. A kristálypohár alján található jégkockák összekoccantak, miközben sóhajtva megráztam a fejem. Nem tudom, hogy jutottunk el idáig. Valamivel felbosszantottuk az olasz maffiát, ezért céltáblának használ minket az embereivel. A dolog egyszerű. Van nálam csúszott el valami, vagy Marco biznisze vallott kudarcot, ami nekik nagyon nem tetszik. A kokainok mindig a megfelő időben és mennyiségben értek célba, ezért úgy gondoltam, hogy nem velem van a bajuk.
Összehúzott szemekkel fürkésztem Marcot, aki zsebre helyezett kezekkel sétált be a kapun. A mozdulatai határozottak és fenyegetőek voltak. Tippelnem sem kellett, hogy hol járt, hiszen az arcára volt írva, hogy mit gondolt, illetve érzett. Miután lehúztam az alkohol maradék tartalmát, a nyakamnál kigomboltam az ingemet és lesétáltam a medencéhez. Marco az egyik napozóágy szélén ült, ezért leültem mellé, bár a kapcsolatunk évek óta sem lett egyszerűbb. - Ariananal voltál? - suttogtam a tetovált kézfejemet fürkészve. Fél szemmel láttam, hogy Marco csak gúnyos vigyorra húzza az ajkát. Marco az ellentétem volt. A nők mindig is odáig voltak érte, kilenc évvel ezelőtt Ariana nem véletlenül szeretett bele. A kapcsolatuk tökéletes volt, valóban szerették egymást. Jobban mondanám "kamasz" szerelemnek, mint komoly elköteleződésének, de a kapcsolatuk széttört, amikor Arianat megerőszakolták. Minden azon az éjszakán történt. Ariana mindenkit ellökött magától. És miközben Marco próbálta feldolgozni, hogy szerelme elhagyta, addig barátkozott a gondolattal, hogy a testvérét börtönbe csukták. Elismerem, hogy Maronak sem volt egyszerű. Két tűz közé került, végül senkinek nem segített. Lelépett és évekig nem hallottam felőle. Nem hibáztatom őt, de amikor úgy döntött, hogy engem a börtönben hagy megrohadni, megszűnt számomra létezni.
- Csiripelték a madarak? - nevette el magát halkan, mire felvontam a szemöldökömet.
- Ismerlek!Ez bőven elég ahhoz, hogy tudjam - sütöttem le a szemem, mire megköszörülöm a torkomat.- Szeretem - pillantottam rá, mire felvont szemöldökkel az arcomat fürkészte. - Hetek óta azért küzdök, hogy esélyt adjon nekem! Nem fogom engedni, hogy mindent tönkre tegyél - befejezni sem tudtam, hiszen Marco a fogait csikorgatva mutatta ki nem tetszését a hallottakról.
- Te ráerőszakoltad azt, hogy szeressen téged? - a kérdése pofátlan és szánalmas volt, ezért a kezemet összekulcsolva elnevettem magam.
- Látod? Nagyapánk nem véletlenül bízta rám a kokain ültetvényeket - pillantottam a fekete kapu felé, mert feltűnően szapora mozgásokat figyeltem meg. Marco látta, hogy valami nem tetszik nekem, ezért kicsit kihúzta magát, majd előre pillantott. - Mit csinál az az őr? - lassan felálltam, majd összehúzott szemekkel néztem, hogy az egyik biztonságiőr jobbra majd balra pillant, majd hevesen artikulálva beszélni kezd a fejére helyezett fülhallgatóba.
