"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka. Egy percre sem mertem lehunyni a szemem, ezért mindig a kutyámat figyeltem, aki az elegáns üveggel elkerített erkélyen élvezte az esti szellő és a bogarat halk neszét. A fülét mindig hegyezte, négylábra állt, hogy jobban végig kémlelje az idegen helyszínt. Még mindig nem akartam elhinni, hogy kényszerből tartanak itt. Ez félelmet keltett bennem és olyan dühös lettem, hogy bármit képes lennék szétrombolni. Az éjszaka a szökésemen gondolkoztam, mert egy vadidegen férfi engem nem fog fogva tartani. A reggel furcsán indult.
A nap első sugarai óvatosan szöktek be az üvegen és árnyékot vetítettek a fekete és arany tapétázott falra. A hatalmas fekete franciaágy közepén ültem, és karikás szemekkel pillantottam előre. Egész éjszaka ebben a testhelyzetben voltam és az életemen gondolkoztam. Csak akkor ráncoltam a szemöldököm, amikor hallottam, hogy kulcs fordul a zárban és lassan kinyílik az ajtó. A takarót a nyakamra húztam és az a nő lépett be rajta, aki engem csúnyán átvert. Megjátszotta magát és úgy csinált mintha övé lenne a ház, pedig ő csak egy házvezetőnő volt. A nő mosolyogva megállt az ajtónál és kilincsre helyezte a húsos kezét. – Jó reggelt kasasszony! A reggeli kész van! Mr. Díjaz már várja önt! – nem akartam elnevetni magam, de mégis megtettem. Azt hittem, hogy ennél nagyobb pofátlanság már nem létezik, de ezek szerint tévedtem.
- Maga látta a Szépség és a Szörnyeteg című mesének azt a jelenetét, amikor a lány inkább a szobájában maradt azért, hogy ne kelljen egy asztalhoz leülnie a szörnyeteggel? – a kérdésem váratlanul érte őt, de meglepetésemre nem ő válaszolt, hanem Aaron jelent meg a házvezetőnő mögött, aki fejét lehajtva elhúzta a csíkot. A térdemet a mellkasomhoz húztam, de ami meglepett az az volt, hogy Aaron a kezében egy arany színű tálcát tartott. A tálcán volt egy nagy pohár narancslé, tojás, bacon, sonka, sajt és pirítós kenyér is. Azonnal a korgó hasamra helyeztem a kezem. A mesében nem így történtek a dolgok. A szörnyeteg nem volt udvarias a lánnyal, és nem vitt fel a szobájába reggelit. Nancie ide hozása, most a reggeli... miért érzem, hogy Aaron apró tettekkel akarja belopni magát a szívembe?
- Mivel nem jöttél le reggelizni, ezért a reggelit hoztam hozzád! – Aaron stílus teljesa mértékben eltért a megszokottól. Bordó színű pólót hordott, ami feszült a kidolgozott testén és szálkás vállán, és ugyan ilyen színű melegítőnadrágot hordott, aminek kicsi fekete madzagja a derekánál lógott. Összehúzott szemekkel kicsit alaposabban végig néztem a férfin, aki csillogó szemekkel tartotta kezében a reggelit. Fura. A kelleténél tovább tartottam vele a szemkontaktust. Ez nem vall rám, ezért elfordítottam a fejem, de amikor mozgást észleltem magam mellett, egyenesen Aaron rabúlejtő tekintetébe pillantottam.
- Nem kértem reggelit! – fürkésztem, miközben a takaróra helyezi a tálcát, a narancslevet pedig az éjjeliszekrényre. – Haza engednél?
- Majd nyolc év múlva!
- Viccelsz velem!
- Én is nyolc évet töltöttem börtönben. Neked szerencséd lesz mert királynőként fogok bánni veled. Olyan rossz ez? – ekkor kicsit előre hajoltam, de jobban szorítottam magamra a takarót. Nem értettem a logikáját, azt sem értettem, hogy miért tart maga mellett.
