Hetedik

2.3K 152 12
                                    

Nagyapám mindig azt mondta, hogy tudni fogom, ha szüksége van rám

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Nagyapám mindig azt mondta, hogy tudni fogom, ha szüksége van rám. Mindig azt mondta, hogy a szívemben érezni fogom, hogy mikor jön el „uralkodásom" ideje. Sokszor hangoztatta, hogy legjobb kezek közé fog kerülni a biznisz, mert tudta, hogy olyan vér csörgedezik bennem, ami éhezik a hatalomra és a pénzre. Sajnos nem töltöttem vele sok időt. Sajnos a rácsok mögött töltött nyolc év alatt megváltoztam. A fájdalom megváltoztatja az embert és átformálja az arcképét. Nem tudom, hogy nagyapámra hasonlítok jobban, vagy inkább az apámra. Azt tudtam, hogy nyolc év alatt sok minden megváltozott bennem. Már nem az a húsz éves srác voltam, aki könnyei közt sétált a rácsok mögé, nem az a gyerek voltam, aki engedte, hogy az emberek megszégyenítsék őt. Miután a cellatársaim megtudták, hogy nagyapámtól származnak szerek, amit fogyasztottak, sokan ellenem lettek. Megvertek és minden alkamat kihasználtak arra, hogy ártsanak és megtörjenek. Egyszer sem sikerült nekik, mert a nagyapám vére csörgedezett bennem, egy igazi Díjazt nem lehet megtőrni. Nagyapám mindig azt mondta, hogy a fájdalom lesz a legjobb barátom, mert a fájdalom a legjobb példa arra, hogy lélegzek. Ő mindig bölcs volt és sokszor felnyitotta a szemem olyan dolgokra, amik erőt és kitartást adtak nekem.

A börtönbe küldött levelében minden fontos dolgot leírt nekem.

Tudni fogom, hogy mikor van szüksége rám. A gyűrött levelet a kezeim közt tartva a falnak támasztott háttal álltam és előre pillantottam. Nem mertem kinyitni nagyapám levelét, mert tudtam, hogy semmi jót nem olvashatok majd benne. A nagyapám levele utat adott nekem és aláírta azt, hogy elhunyt. A sorokat könnyes szemmel olvastam, bár már megfogadtam magamnak, hogy nem fogok sírni. A levelében mindent leírt. Tetoválásokkal borított ujjammal jobban szorítottam a levelet és elmerülve saját gondolataimban elolvastam a nekem szánt levelét.

Aaron! Drága unokám! Valószínűleg most szomorú vagy! Bevallom, hogy nehezen írom le a sorokat! Egy Díjaz soha nem sír, viszont lehet, hogy ma kivételt kell tennem. Amióta az eszemet tudom téged tartalak a legnagyobb kincsemnek. Te vagy az az ember, aki mindig közel állt a szívemhez. Érzem, hogy nincsen sok hátra, ezért jól figyelj a levemre! Új élet kezdődik számodra! Te fogod átvenni a kokain ültetvényeket és te leszel az ember, akinek a lába előtt olyan sokan fognak heverni. Egy birodalmat adok a kezedbe, mert az én feladatom véget ért. Úgy gondolom, hogy jól döntök, de mindig nagyon vigyáz! A kokaint mi csak termesztjük, nem fogyasztunk belőle! Könnyen lehet engedni a csábításának, de belőle nem tudnánk üzletelni! Jegyezd meg ezt a mondatot: „egy kokainbáró nem fogyaszt saját terméséből" évek kellettek hozzá, hogy ellent tudjak állni a kokain színes világának, de jobban élveztem termeszteni, mint felszívni. Szorít az idő, ezért nagyon figyelj arra, amit mondani fogok. Most, hogy közel a szabadulásod napja csak annyit tudok mondani, hogy bízok benned, hiszek abban, hogy egy igazi kokainbáró unokája tisztességesen fogja tovább vinni az üzletet. Levelem után ne legyél szomorú! Mindent elfogsz követni annak érdekében, hogy a nevünk tiszta maradjon. Mindent elfogsz követni annak érdekében, hogy hatalmad az egész országban kiterjeszd. Azért, mert te vagy Emanuel Díjaz legidősebb unokája, egy kokainbáró unokája vagy. Megérdemled a luxust, a palotát, a hírnevet és azt a rengeteg mennyiségű pénzt, amit a kokainokkal keresni fogsz. Lesz egy jobb kezed, őt Darionak hívják. Ő mindenben segítségedre lesz, bízz meg benne, mert esküt fogadott a nevünkre, ő mindig melletted lesz és segít jobban megismerni a kokain világát. Ő a legjobb és a legveszélyesebb emberem. Olyan képességei vannak, amit pályafutása alatt nehezen sajátított el. Végezetül drága unokám! Nyugodt szívvel hagyom rád a kokain ültetvényeket mert tudom, hogy nálam is nagyobb lesz a hatalmad. Öreg és beteg vagyok már. Szabadulásod után ne keress, mert már nem leszek. Az idő nem bánt velem kegyesen, hamarabb visszavette az életem mind azt én gondoltam. Szabadulásod napján Dario várni fog rád és elkezdődhet egy olyan élet a számodra, amire mindig is vágytál, ami csak téged illet. Ölel és örökké szeretni fog: Emanuel nagyapád!

|Emléked Fogságában|Where stories live. Discover now