"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem akartam én bele szeretni! Sőt! Azt hiszem, hogy az elején megfogadtam, hogy egész hátralévő életemben utálni fogom őt! Erre nem tudnék magyarázatot adni, ezért csak azt mondom, hogy akkor ő jelentette a gonoszt! És a gonosznak soha nem jár szeretet! Ha tudnál beszélni, akkor biztos azt kérdeznéd, hogy miért! Azért mert a mesékben a gonosz mindig elbukik, ezért furcsa lennem ha a való életben másképp lenne! Csak, hogy tud: én nem adtam könnyen magam! Az apukád sokat küzdött azért, hogy elnyerje a bizalmam! Egyszer sem adta fel! Hosszú hónapokig küzdött és mindent elkövetett annak érdekében, hogy az övé legyen a szívem! Ha tudnád, hogy mit csináltam! Próbáltam megszökni! Azt akartam, hogy a lehető legtávolabb legyek attól az embertől, aki bántott engem! De tudod, hogy mi történt, tündérkém? Megtudtam az igazságot! Az igazság nem csak fájt, de megváltoztatta az életem. Amiben hittem az tévedés volt! Nem az apukádnak köszönhettem a szenvedésem, de én mégis őt okoltam! De tudod, hogy mi történt ezután? Az apukád nem hátrált meg és mégis szerelmet vallott nekem! Akkor már tudtam, hogy Aaron Díjaz nem csak jó ember, de tiszta szívű is! Szeretnéd tudni én mit gondolok most róla? Hát... a világ legjobb apukáját kaptad! Azért mert félt téged, és számára te vagy a legfontosabb! Egy olyan férfi lánya vagy, akit nagyon sok...rossz ember ismer, ezért az apukád mindig vigyázni fog rád! Ettől nem kéne nyugodtnak lennem, de azt hiszem, hogy itt nem eshet bántódásod! Régen nem viseltem jól az édesapád piszkos ügyeit, de megszoktam! Ez nem azt jelenti, hogy el is fogadtam! Nem, bizony! Nem fogadtam el, de megértem, hogy a nagyapja hagyta rá az üzletet! Ha tudnál beszélni, akkor mondtadnád neki, hogy "Hé apa! Van egy lányod! Velem foglalkozz, és felejtsd el azt a fránya üzeletet!" És tudod mit? Én igazat adnék neked! Éljen a nők tiszta ereje! Hagyja azt az üzletet és legyen itt velünk! Apád sokat dolgozik! Ezt mindketten tudjuk! És mit fogunk csinálni, hogy ez változzon? Hisztizni fogunk, picikém!
A Japán kertben a rózsaszín takarón ülve az ölemben tartottam a kisbabánkat és a nap szikrázó sugarai miatt hunyorogva bekapcsoltam a telefont. Megkerestem Aaron nevét, majd videóhívás közben magam elé tartottam. Végignéztem a hosszú fehér ruhámon, és a hullámos hajamon, majd mosolyogva intettem aronnak, aki a raktár helyiségben az asztal mögött ült és azzal a gyönyörű mosollyal az arcán biccentett. Fekete öltönyt és fehér inget viselt. Az ujján arany pecsétgyűrű csillogott, a nyakában pedig aranylánc. - Szépségeim! Kint vagytok a Japán kertben? - a mély hangja miatt mosolyra húztam az ajkam, majd lebigyesztettem.
- Igen! De nélküled!
- Már megint kezdődik? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét. Ekkor a rózsaszín apró ruhát viselő pici babát videóztam. Angella csillogó szemekkel pislogott, a kicsi kezével néha hadonászott. - Gyönyörűm! De gyönyörű vagy!
- Angella azt mondta, hogy gyere haza hozzánk! - a szemöldökömet összehúztam, és próbáltam mérges pillantásokkal megajándékozni. - Azt mondta, hogy hiányzik az apja!
- Ezt mondta volna? - nevetett, hiszen mindketten tudtuk, hogy szeretek a pár hónapos babám nevében beszélni. - És ha apa azt mondja, hogy egye fene és most hazamegy? - Aaron megtámaszkodott az asztal felületén, majd szigorú pillantásokkal végig mérte araktár helyiséget, és a tompa zaj közben a kijárat felé sétált. - Mit kapok cserébe?
