|Emléked Fogságában|

Huszadik

Valami történt. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mi váltotta ki bennem ezt a változást, de izgatottam vártam a reggelt, hogy a szobámból kilépve találkozzak vele. Talán ez volt a válasz a változásra. Aaron tegnap elindított bennem a valamit. A közelsége és a viselkedése változott meg. Nem rideg és nem távolságtartó, inkább olyan mint egy nagy testvér, vagy egy védelmező barát. A meglepő az volt, hogy olyan gondolatokat és érzéseket kezdtem el táplálni iránta ami megijesztett. Elképzeltem, hogy milyen fogni a kezét, milyen mikor közel áll hozzám, vajon milyen lehet érezni az illatát. Ma reggel izgatottan álltam a tükör előtt. Egy világoskék farmernadrágot húztam magamra és egy sima fehér pólót. A barna hajamat a fejem tetejére fogtam, majd lenyomtam a kilincset és terveim szerint kiléptem volna az ajtón, de annyira meglepődtem, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Aaron az ajtófélfának támasztott vállal várt rám, kezét lassan összefonta. Ő is fehér felsőt és elegáns kék farmernadrágot viselt. A haja  olyan mint tegnap: kisfiús, még is kiemeli az ívelt, szigorú arcvonalát és a férfias markáns állát. Furcsa ez az összkép. A tekintete ijesztő, mintha átélte volna a poklot, de a kisugárzása mint egy kisfiúé. Néha jó őt nézni, csak figyelni, nem beszélni vele, csak memorizálni és elraktározni a tulajdonságait. Nem ismertem még annyira, de biztos voltam abban, hogy kevés nő tud ellenálni neki. 

- Jó reggel, Ariana - mélyen a szemembe pillantott, a tekintete egyenesen a lelkem mélyéig hatolt. Izzadt a tenyerem és gyorsabban dobogott a szívem. Kicsit féltem, de örültem, hogy viszont láthatom őt. Épp elvesztünk egymás szemében, amikor hirtelen egy "arany színű" Golden Retriever futott fel a lépcsőn. A gyönyörű kutya váratlan látványa miatt annyira meglepődtem, hogy leguggoltam elé és megvakartam a fejét. A Retriever farkcsóválva engedte, még a kezemet is megnyalta. A vicces az volt, hogy az én Border Colliem az idegen kutya szagára azonnal kirontott a szobából és szó szerint ráugrott a kutyára. Az erő miatt majdnem leestek a lépcsőn. Én csak a szám elé helyeztem a kezem, Aaron pedig nevetett, majd leguggolt mellém. és így szólt: 

- Cooper! Gyere ide! - a kutya hallgatott a nevére és izgatottan sétált hozzánk.

- Csak nem a te kutyád?! - lepődtem meg.

- Mit gondolsz? - szemembe nézve a kutya fülét vakarta, közben mosolyra húzta az ajkát. - Megjött hozzá a kedvem - pillantott a kutya sötét szemébe. - És úgy gondolom, hogy Cooper is örül az új otthonának, igaz pajti? - tovább vakarta a kutya fülét, aki jókedvűen tűrte a kényeztetést. Közben észre sem vettem, hogy Aron teste közel került hozzám. Annyira meglepődtem, hogy a pici távolságot figyeltem, ami elválasztotta a testünket egymástól. Aaron látta, hogy elkalandoztam, ezért kiváncsian fürkészte az arcomat. Én csak apró mosolyra húztam az ajkam és a kutyámat figyeltem, aki szórakozottan szagolta új lakótársunkat.

- Hol fogod tartani a kutyádat? Hiszen nem szabad a fűre lépni... - emlékeztem vissza szórakozottan.

- A ház mögött lesz építve nekik egy kutyaház! Dario már gondoskodik róla - felegyenesedett és rám pillantott. - Van kedved megnézni? - én csak bólintottam, majd lesétáltunk a lépcsőn, Aaron kinyitotta előttem a bejárati ajtót és a hátsó kertbe sétáltunk. A keskeny járdán sétálva nem szóltunk egymáshoz, inkább mosolyogva néztük, hogy a két kutya játszik egymással. Aaronra pillantottam, aki nagy szemekkel figyelte a fekete és a barna kutyát. Mosolya mellett apró nevetőgödrök húzódtak, ami minden mosolyánál jobban megjelent. A látványa teljesen padlóra kényszerített. A kisugárzása csalogatott, hogy érjek hozzá a bőréhez, ajkához, de tudtam, hogy nem szabadna ilyen dolgokról gondolkoznom. - Ezen a területen lenne - mutatott egy tiszta magányos pici mezőre. - Terveim szerint kerítéssel lesz elkerítve és belűlre pedig lesz csinálva két kutyaház - tetszett a terve, bár tudtam, hogy az én kutyám nem az a nyugodt fajta, ezért a fejemet ráztam.