"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A virágokkal díszitett korlát előtt álltam, kezemben egy bögre gyümölcsös teát tartottam és összeráncolt szemöldökkel néztem a kutyámat, aki ugatva a tó hűvös vízébe vetette magát. Boldoggá tett, hogy ő boldog, ezért a bánatom tova szállt és mosolyogva fürkésztem a kutyámat, aki a fejét az ég felé nyújtva úszott a vízben. Változtam. Úgy éreztem, hogy lassan készen álltam tovább lépni, bár az emlékeim mai napig álmatlan éjszakákat szoktak okozni nekem, rájöttem arra, hogy a hosszú idő tényleg képes begyógyítani a sebet, legyen az bármekkora. A történtek még mindig fájtak, meztelenkedni még mindig kihívást jelentett nekem, mert minden arra az estére emlékeztetett, de valamiért jobban érdekelt a jelen. Boldogabb lettem és megtanultam együtt élni a fájdalommal és tovább lépni. Nem kísért minden percben az, hogy engem kihasznált egy férfi, nem gondolok minden pillanatban arra, hogy erőszakkal tépik le a ruháimat. Egyszerűen csak a jelenre koncentráltam és így próbálok tovább lépni.
Ma reggel váratlan hirdetéssel találtam szembe magam. Annyira meglepődtem, hogy a bögrémet a kicsi dohányzóasztalra csúsztattam, kicsit hunyorogva húztam feljebb a telefonom képernyőjének a fényerejét, majd rányomtam a hirdetésre és elkerekedett szemekkel helyeztem a szám elé a kezem. - Nem hiszem el! - sikítottam meglepetten. - Ez a híres Claude Oscar Monet leggyönyörűbb festménye! - nagyítottam ki a képet, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Az olajfestményen egy kicsi ház díszelgett apró fekete rozoga ablakokkal. A ház mellett foltokban volt jelen a zöld növényzet és messze a távolban kék színnel a tenger. - Ezer éve szeretném ezt a képet! És még az ára is nagyon olcsó! - hunyorogva néztem, hogy a hirdetést csak tegnap délután három órakor tették fel, ezért úgy gondoltam, hogy azonnal felhívom a telefonszámot, hogy a festmény után érdeklődjek. Kell nekem az a festmény! Miután meghallottam, hogy egy női hang szól bele a telefonba, a hajamat a fülem mögé helyeztem és elmosolyodtam. - Szép napot! Ariana Taylor vagyok. Tegnap tetszett feltenni egy hirdetést egy antik festménytől. Claude Oscar Monet festette!
- Ó! Igen kedvesem! Maga a harmadik érdeklődő!
- Szeretnék érdeklődni, hogy megvan-e még a festmény! Nagyon szeretném! Boldoggá tenne - könnyes szemmel piszkáltam a hófehér szoknyám szélét és csak imádkozni tudtam, hogy nekem adja képet.
- Úgy érzem, hogy tényleg fontos magának! Tudja mit? - lélegzet visszafojtva vártam a választ, közben a kutyám úgy döntött, hogy másodszorra is a tóba veti magát, de ezúttal rengeteg temérdek víz ment ki a fűre. - Öné lehet a kép! Öhm...esetleg ma el tud jönni érte?
- Úristen! Igen! Természetesen! Nagyon köszönöm! - azonnal felpattantam és belöktem magam előtt a szúnyoghálós ajtót és a kicsi konyhámba futottam. A pultról a kezembe vettem egy rózsaszín postitet és egy tollat, miközben vállammal szorítottam a fülemhez a telefont. - Kaphatok egy címet? - miközben a hölgy lediktálta nekem a címet, addig képzeletben örömtáncot jártam. Amióta az eszemet tudom, azóta érdekel a festészet és a festmények világa. Iskolás koromban mindig múzeumba mentünk az osztállyal és sokszor lemaradtam a csoportomtól mert nem győztem végig nézni az összes képet. A többi gyerek természetesen csak gyorsan végig sétáltak a termen, de én mindig megálltam és alaposan megvizsgáltam a képet.
