"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ha a világon bármit megtehetnél akkor mi lenne az? - suttogtam a félhomályban, miközben Aaron szemébe pillantottam, aki mellettem feküdt. Tisztes távolságban volt, felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy valóban szerelmes. Éreztem, hogy mindent feláldozna értem. Ebben a pillanatban szerencsésnek éreztem magam, hogy ő van mellettem. - Határok nélkül - tettem hozzá halkan, mire felvonta a szemöldökét. Sokszor megfordult a fejemben, hogy talán többre vágyik. Szexre. Szeretkezésre. Talán van, amit még nem tudok neki megadni. Talán soha nem is fogom tudni neki megadni. Bármennyire szeretem, bármennyire szerelmes vagyok, mindig bekapcsol bennem valami, ami távolságot szeretne tartani tőle. A szívem szakad meg, hogy a kapcsolatunk nem teljesedik ki. A lelkem darabjaira törik, miközben látom benne a vágyat és a szenvedélyt.
Vajon hogy érne hozzám?
Milyen lenne vele szeretkezni?
Édes és lassú lenne?
Mámorral töltene el minden érintése?
- Szabad lennék - suttogta, miközben ujjával a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem. - Világot látnék és utaznék - suttogta, miközben a homlokához tapadtak a tincsei. Megszoktam, hogy Aaron hol domináns, hol pedig gyengéd. Olykor rémisztő, néha pedig olyan, mint egy kölyökkutya. Már nem zavarnak a testén található tetoválások, amik nem hagytak szabad helyet a bőrén. Nem zavart, hogy a szemöldöke mellett is van tetoválás, mert ő így tökéletes. Amikor Marco újra megjelent az életemben, engedtem, hogy az érzelmeim irányítsanak. Úgy éreztem, hogy minden Marco körül forog, engedtem, hogy megcsókoljon. Viszont kevés idő alatt rájöttem arra, hogy a szívem már Aaron tulajdona. Ezen semmi nem változtat. Se Marco, se a múlt. - Te mit csinálnál, ha bármit megtennél? - az arcomat fürkészte, miközben végig néztem rajta. A fejemet enyhén megráztam, a szavakat kerestem. Legyek őszinte, vagy hazudtoljam meg magam?
- Szeretkeznék veled - mondtam ki, mire kicsit megtámasztotta magát az alkarján és összehúzott szemekkel lenézett rám.
- És mi tart vissza? - biccentette oldalra a fejét.
- Csak az emlékek.
Ez alatt mindent értettem. A múltamat. A múltamat, ami tönkretette a jövőmet. Tönkre tette a testemet, a lelkemet, a hitemet és a mások iránt érzett bizalmamat. Sebezhető voltam. Ártatlan voltam. Erőszakkal mindent elvettek tőlem. Fájdalom. Ez talán örökké az életem része lesz. Talán örökké fogságban leszek. - Nagyon sajnálom, Ariana! Bármit megtennék, hogy enyhítsek az emlékeken - suttogta, majd kicsit közelebb hajolt hozzám. - Én türelmes vagyok veled!
- És, ha soha nem tudom megadni azt, amire vágysz? Ha nem tudom megadni magam? - suttogtam az ágyon fekve. - Egy egészséges párkapcsolat egyik alapja a szex - nyeltem egyet. - De mi van, ha ennek hiánya miatt kiszeretsz belőlem? - húztam nyakamhoz a takarót, mire Aaron a fejét rázva felsóhajtott. - A szex fontos két ember között...
