Zuhanás szabadsága D.R

Negyedik fejezet

Charlotte Wells

Március 19. péntek

A szabadedzést, a McLaren garázs feletti erkélyen néztem, vagy is inkább a laptopomba voltam temetkezve, mivel Daniel új, saját márkás pólóit intéztem. Többször is átnéztem jól írtam-e meg az e-mailt, és miután elküldtem, még válaszolgattam pár levélre.

- Szóval, szereted a borús időt, hogy így kiültél ide? –hirtelen hangtól összerezzentem, majd felnéztem és megpillantottam George Russellt. Idegesség futott végig a testemen, és zavartan lehajtottam a fejem.

- Nem esik, és jó levegő van –válaszoltam röviden.

- Amúgy igen –ült le, a velem szemben álló székre.

- Nem úgy sikerült ez a szabadedzés ahogy hittem –húzta el az ajkát.

- Igazán? Őszintén, nem figyeltem –vallottam be, mire elmosolyodott.

- Nem voltunk valami erősek, de hátha az időmérő jobban sikerül majd –sóhajtotta és alig tudtam az örömömet leplezni, hogy idejött hozzám beszélgetni. De közben furcsáltam is, hiszen ez a McLaren erkélye volt.

- Szurkolok, hogy jól sikerüljön! –mosolyogtam rá bíztatóan.

- De amúgy, mit keresel itt? Mármint csak úgy besétáltál Williams-es pólóban, a McLaren épületébe?

- Lando-t kísértem, így nem voltam olyan feltűnő –nevette el magát, és szívmelengető mosolya volt.

- Így mindent értek –kuncogtam, majd pont ebben a pillanatban, a telefonom rezegni kezdett. A képernyőre emeltem a tekintetem, és Daniel nevét pillantottam meg. Elfojtva egy sóhajt, felkaptam a mobilt.

- Hol vagy? –kérdezte a főnököm.

- Az erkélyen –válaszoltam.

- Gyere az öltözőmhöz –kérte, és azonnal le is tette.

Zsebembe süllyesztettem a készüléket, majd a Williams pilótára néztem.

- Mennem kell, majd beszélünk még... Gondolom –álltam fel, és a kezembe vettem a laptopot, meg a lila mappámat.

- Mindenképp –mondta George, és a gyomrom összerándult.

Zavaros mámorban beléptem az épületbe, ahol a fülemet nevetések és beszélgetések hangja ütötte meg. Lementem a fém lépcsőn, majd Daniel öltözőjéhez sétáltam. Kopogtattam, majd megvártam míg megszólal. Amint az ajtó mögül meghallottam a ,, gyere! " szót benyitottam. Daniel Ricciardo egyszál bokszerben állt előttem, és ezzel még talán nem is lett volna gond, ha nem fagyok le teljesen és bámulom meg.

- Nem vagyok zavarba jövő típus, de azért az ajtót becsukhatnád –zökkentett ki, mire céklavörössé váltam és gyorsan megfordultam, majd becsuktam az ajtót. Óvatosan fordultam meg, és még mindig félmeztelen állt. A telefonját nyomkodta, miközben alig volt rajta ruha. A jobb combját tetoválások fonták körbe. A bal kezén pedig egy agyal formát szúrtam ki, és egy "love" feliratot. A tökéletes felsőteste és bőre szinte illegálisnak hatott.

- Meglesznek a pólók? –érdeklődött, majd letette a telefonját és rám nézett. Elkaptam róla a tekintetem és úgy válaszoltam.

- Persze.

- Remek, köszi –indult el a ruhái felé, és végre elkezdett öltözködni.

Pár perc alatt kész lett, és amikor kiléptem az öltözőből, hirtelen előttem teremett egy szőkenő, és leöntött kávéval. Szerencsére nem volt forró, de a fehér felsőmnek annyi volt.

- Rettentően sajnálom –szabadkozott azonnal a fiatal nő.

- Semmi baj, tényleg –húztam el az ajkam, de nem lehettem dühös az idegenre, mert én is vétkes voltam.

- Adok egy pólót –ajánlotta fel rögtön Daniel, és visszalépett az öltözőjébe majd a táskájából előhúzott egy lila pólót, ami már ránézésre is hatalmasnak látszott. Egy zöld hármas állt az elején és a hátulján, felette pedig Ricciardo felirat díszelgett.

- Tessék –nyújtotta át, és becsuktam az ajtót.

- Elfordulsz? –néztem rá, amikor csak egyhelyben állt velem szemben.

- Ja persze –fordult meg, én pedig letéve a holmim a kanapéra, lekaptam a felsőmet majd felvettem a pólót, ami csak úgy lógott rajtam. Az elejét betűrtem a farmerembe és engedtem Danielnek, hogy visszaforduljon.

- Jól áll –biccentett.

- Kényelmes –vallottam be és ezzel kikerülve azt, hogy a bókjára választ adjak. Ismét a kezembe vettem a cuccaimat és a leöntött felsőmet, majd Daniel után kimentem az ajtón. Már közel jártunk a kijárathoz, amikor a lépcső alsó fokára George Russell lépett le.

- Te meg? –kérdezte Daniel és azonnal beszélgetni kezdtek. Én pedig zavartan álltam a magas főnököm mellett, mint egy kislány és vártam, hogy végre mehessünk.

- Este is velünk vacsorázol, Russell? –érdeklődött Daniel, és erre már én is felnéztem. George rám nézett, majd elmosolyodva bólintott.

- Persze, lehet Lando is csatlakozik –mondta, majd kezet fogtak, nekem pedig intett, és elindult Lando öltözője felé.

Instagram: dkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla