Zuhanás szabadsága D.R

Hetedik fejezet

Charlotte Wells

Március 22. hétfő

Nagy meglepetésemre Mrs. Rosberg megengedte, hogy Daniel itt maradjon velem. Random idegeneket nem szoktak ide beengedni, így tartottam is attól, hogy majd elküldik a főnökömet, engem pedig lehurrognak amiért ide hoztam. De Mrs. Rosberg szokásos kedvességével üdvözölte Danielt, és beszélgetni is kezdtek, miközben Lucas engem elhúzott magával a csúszdához.

- Char? –szólított meg Lucas, és hatalmas barna szemeit rám emelte.

- Igen? –mosolyodtam el.

- Ha hazamegyek veled, ő lesz az új apukám? –a mosolyom pillanatok alatt eltűnt, és a mellkasomon rossz érzés futott át. Nem igazán értettem, hogy háromévesen, hogy lehet ennyire okos?

- Nem, édesem –fogalmam sem volt, hogy mit válaszolhatnék neki. Egyszerűen úgy éreztem, hogy egy háromévesnek erre nincs megfelelő válasz. Ha elutasítom összetörik, ha rábólintok reményt adok és hazudok neki.

- Jó fej ez a nő –jelent meg mögöttem Daniel, mire összerezzentem. Lucas tekintete felcsillant ahogy meglátta a főnökömet.

- Játszol velem? –olyan izgatottan és gyorsan hadart, hogy a szívem csak egyre jobban tört össze. Kár volt megengednem Danielnek, hogy bejöjjön.

- Persze, kishaver –bólintott nagymosollyal Daniel. A kisfiú lecsúszott a piros csúszdán, aminek a tetején eddig állt, majd megfogta a főnököm kezét és a homokozóhoz húzta. Elidőztem rajtuk és közben érdekesnek találtam, hogy Daniel Ricciardonak még nincs családja. Egyértelművé vált, hogy imádja ő is a gyerekeket, még sincs még egy barátnő jelölt se a közelében.

- Charlotte –állt meg mellettem Mrs. Rosberg.

- Igen? –fordultam a nő felé.

- Kézműves foglalkozáshoz kellenének papírok, vágnál össze párat? –érdeklődött, mire azonnal bólintottam.

- Persze –indultam is volna már el, de a kezemnél fogva megállított.

- Többször is elhozhatnád a barátodat ide, remekül kijön Lucas-al –biccentett a homokozó felé, mire újra oda néztem. Daniel a szakadt feketenadrágjában és narancssárga, fehér csíkos felsőjében, éppen az ölébe ültette a kisfiút és valamit magyarázott neki. Annyira... Mindegy is.

- Rendben –feleltem végül, majd beindultam az épületbe.

Daniel Ricciardo

Kezdtem megérteni, hogy a személyi asszisztensem miért ragaszkodik ennyire az önkénteskedéshez. Nem konkrétan a gyerekek miatt, hanem egy gyerek miatt. Lucas valami elképesztően okos és aranyos gyereknek bizonyult, de fájt a szívem érte amiért itt van. Miközben Charlotte eltűnt, én a homokozóban maradtam a kisfiúval, elő került több gyerkőc is és szinte körbe vettek.

- Nagy sztár vagy –jött elő az idősebb hölgy, azt hiszem Mrs. Rosberg. Csak elmosolyodtam, mivel Lucas közben szembe fordult velem, és homokot nyomott a kezembe.

- Mit dolgozol, Daniel? –ült le a homokozó másik végébe a nő.

- Forma1-es pilóta vagyok –válaszoltam, mire a nő egy pillanatra ledermedt.

- Tényleg? –lepődött meg, de szerencsére nem kapott sokkot ahogy általában az emberek szoktak, ha meghallják ki is vagyok igazából.

- Hogyan találkoztatok Charlotte-al? –éreztem, hogy Mrs. Rosberg félre érti miért is vagyok itt.

- A személyi asszisztensem –mondtam, mire Mrs. Rosberg összeráncolta a homlokát.

- Azt hittem a barátja vagy –mondta, mire megingattam a fejem.

- Pedig már megörültem, hogy esetleg veled bevállalná Lucast –ezt már halkabban ejtette ki.

Egy pillanatra lefagytam, majd összeszedtem a gondolataimat.

- Szóval elgondolkodott azon, hogy magához veszi?

- Nem mondta, de látszik rajta, hogy ragaszkodik hozzá –a nő tekintete fátyolos lett.

- Értem.

- Mindegy is, nem tudtam, hogy maga a főnöke –állt fel, és olyan gyorsan sietett el, hogy még reagálni se volt időm.

Félórával később, Charlotte megjelent mellettem és ahogy leült mellém a kellemes illata megcsapta az orromat. Lucas már motorral hajtott végig a járdán, így most egy kislánnyal homokoztam.

- Minden rendben? –érdeklődött és felhúzta a formás lábait.

- Aha.

- Ez nem valami meggyőző volt –jegyezte meg.

- Mi történt Lucas szüleivel?

- Egy hajó baleset áldozatai lettek –felelte szűkszavúan.

- És a rokonok?

- Felszívódtak –vont vállat.

- Nem értem, hogy ezt a csodálatos kisfiút, hogy lehetett magára hagyni –sóhajtottam, mire Charlotte rám nézett és hirtelen úgy tűnt, mintha minden eddigi rólam alkotott véleménye eltűnt volna a semmibe.

- Én sem.

Instagram: dkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla