Zuhanás szabadsága D.R

Huszonnyolcadik fejezet

Charlotte Wells

November 27. szombat

Reggeli után Lucas lefoglalta magát a játékaival, Daniel pedig bement a városba pár dolgot venni. Én pedig a konyhapultnál ültem és Daniel ügyeit intéztem. A nyaralásunk alatt nem sokat foglalkoztam a munkával, így minimálisan felhalmozódtak a dolgok. Egy fehér mappában tároltam a papírokat, és egy márkával való szerződést egyszerűen nem találtam. Kételkedtem abban, hogy Daniel irodájában volna, de végül adtam egy esélyt ennek a gondolatmenetnek. Elindultam az emeltre, hol Daniel irodája volt, nem igazán használta, de még is mindennel tele volt. Beléptem a kétszárnyas üvegajtón, majd a fekete polchoz léptem, amin szürke mappák helyezkedtek el. Mindet átnézegettem, de semmi nyomát nem találtam a szerződésnek. Végül a tölgyből készül asztalhoz mentem és a fiókokat kezdtem nyitogatni. Majd a jobb oldalon lévő ajtót is ki nyitottam, ami egy polcos kis szekrényt rejtett. Ahogy kinyitottam, azonnal kicsúszott egy papír és egyenesen a földre esett. Felvettem és már tettem is volt vissza amikor kiszúrtam egy Dr. Holland nevet. Nem kellett volna, még is úgy döntöttem elolvasom. A gyomrom összerándult ahogy bele gondoltam abba, hogy esetleg beteg lehet Daniel. Bár nem úgy tűnt, de még is átjárta a testemet a félelem. A dátum szeptemberi volt és nekem erről semmit nem szólt Danny.

,, Kilencvenkilenc százalékban az egyén egészséges és nemzésre képes. "

Egy pillanatra lefagytam, majd újra átolvastam és egyszerre könnyebbültem meg és estem kétségbe. Hisz ahogy a gondolataim követték egymást, kezdett összeállni a kép. Daniellel október óta egyszer sem védekeztük mert azt mondta felesleges és a vizsgálat szeptemberben volt... Hirtelen düh kapott el és mindent ott hagyva kimentem a folyosóra, majd lementem a földszinti fürdőszobába és a neszesszeremből elő kerestem egy terhességitesztet, amit még régebben vettem egy barátnőmnek, de végül nem került el hozzá. Most szerencsének éreztem, hogy nálam maradt. Kivettem a csomagolásból, majd nagy levegőt véve elkészítettem a tesztet. Vagy tizenötpercig ültem a teszt felett, majd halványan megjelent két csík. Azonnal megszédültem és olyan düh kapott el, hogy szinte feltudtam volna robbanni. Daniel pont ekkor nyitotta a bejárati ajtót, és mérgemben azonnal felpattantam, kezemben a tesztel majd kimentem a konyhába, ahol éppen két szatyrot tett le.

- Szia, kicsim –mosolygott rám, én pedig kapásból neki vágtam a tesztet.

- Ez mi? Mi a baj? –nézett rám értetlenül, majd felvette a padlóra esett tesztet és pár pillanattal később megvilágosodva nézett rám.

- Terhes vagy?

- Szerinted? Miért csináltad ezt? Miért nem mondtad, hogy voltál orvosnál? Láttam a papírt, amin kiderült, hogy egészséges vagy!

- Ne haragudj rám, Charlotte!

- Ne haragudjak? Átvertél, Daniel! Még is, hogy tehetted ezt velem? Azt hittem őszinték vagyunk egymáshoz!

- Azok is vagyunk! Csak ezt nem mondtam el... Mert nem jött szóba...

- Mert nem jött szóba? Hihetetlen vagy! –sírtam el magam, mire Lucas megjelent mellettem.

- Mi a baj, anyuci? –ölelte át a lábam.

- Semmi –töröltem meg az arcomat, majd leguggoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára.

- Charlotte –lépett oda Daniel is.

- Ne érj hozzám –húzódtam el, majd visszamentem a folyosóra és a fürdőbe bezárkóztam, hogy magam maradhassak pár percre. Eszemben sem volt szülni egy gyereket, legalábbis most még. Öt év múlva már én is szerettem volna, de most? Még Lucast se tudjuk mindig kezelni, nem még egy gyereket! Egy kisbabát! Percek telhettek el, amikor Daniel bekopogtatott az ajtón.

- Szerelmem, engedj be, jó?

- Ha szeretnél nem tetted volna ezt velem! –vágtam hozzá a szavakat.

- Ne csináld már, Charlotte! Mindennél jobban szeretlek!

- Hagyj békén!

- Char! Bocsáss meg apának –szólalt meg apró hangon Lucas. Ettől minimálisan lenyugodtam, de csak nagyon minimálisan.

- Rám is haragszol, anya? –kopogtatott Lucas halkan, mire felálltam és kinyitottam az ajtót. Mindketten előttem álltak, Daniel bűnbánó arcát figyelembe se akartam venni.

- Rád soha nem haragszok –simogattam meg az arcát.

- És apára?

- Rá igen.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla