Zuhanás szabadsága D.R

Huszonkettedik fejezet

Daniel Ricciardo

Június 4. péntek

A McLaren konténerben öltöztem át a versenyoverálba, amikor Michael belépett az ajtón. Nem voltam jó passzban az elmúlt két hétben, és reménykedtem benne, hogy nem valami rossz hírt hozott, de ahogy a legjobb barátomra néztem, szinte azonnal elárult mindent a tekintete.

- Mi történt? –sóhajtottam, mire elhúzta az ajkát.

- Van egy újságíró, aki imád a híres emberek magánéletével foglalkozni –kezdte, majd leült a narancssárga kanapéra.

- Sheena Lewis –vágtam rá, mivel a nő már jó párszor kavarta a szart a paddockon belül.

- Gondoltam, hogy tudni fogod kiről beszélek... Szóval te vagy az új célpontja –sóhajtotta, mire felkaptam a fejem.

- Sainz-os ügy óta egy cikkében sem fordultam meg... Most még is mit talált ellenem? –vontam fel a szemöldököm kérdőn. A magánéletemet amennyire csak tudtam titokban tartottam, ha pedig Monacoi pályára kellett jönnöm még inkább. Hiszen Sheena Lewis, minden évben itt jelenik meg, hogy port kavarjon a semmiből.

- Igazából most a Twitter blogján irkált ki bejegyzéseket –nyomkodta a telefonját, majd átadta nekem.

SheenaLewis8

Csinosnak látszik Mr. Ricciardo új asszisztense. Csak én gondolom, hogy ez csak álca és igazából kapcsolatban élnek?

Mérgesen visszaadtam Michaelnek a telefont, majd inkább én is leültem egy székre.

- Még is honnan veszi ezt?

- Hát nem tudom, de ha most ellenzed a helyzetet, majd kiderül, hogy örökbe fogadsz egy gyereket az asszisztenseddel, aztán az derül ki még se vagy együtt Charlotte-al, eléggé csúnya felhők fognak körül venni. Igaza volt Mikenak, a lehető legrosszabb helyzet kezdett kialakulni. És tényleg elcseszett volt az egész, mert magamhoz akartam venni Lucast, az asszisztensem segítségével, aki mellesleg rohadtul nem érez irántam semmi többet, csak szimpla közönnyel áll hozzám. Egyszerűen ki nem állhattam, ha a magánéletemről írnak majd pletykálnak a hátam mögött.

- Jól van, most úgysem bukkan fel itt Charlotte és ha teljesen normálisan viselkedek, talán talál magának más célpontot ez a ribanc –túrtam a hajamba idegesen.

- Charlottenak megmondtad, hogy ne jöjjön ide?

- Igen, még tegnap –húztam fel az overálom cipzárját.

- És te azt hiszed, hogy szót fogad neked?

- Lucassal van otthon, biztos nem jön ki ide –ingattam a fejem, de szinte azonnal elbizonytalanodtam.

- Az a csaj nagyon makacs, nem hinném, hogy azt fogja tenni, amit te mondasz...

- Kösz, hogy megnyugtatsz –sziszegtem.

De sajnos Michaelnek tényleg igaza volt Charlotte-al kapcsolatban. Én hülye miért is hittem azt, hogy majd otthon marad? Fél órával később léptem ki a konténerből és éppen, hogy leért a földre a lábam, amikor az asszisztensem és Lucas megjelentek a két konténer között. Charlotte szokásosan tökéletesen nézett ki a sárga hosszú ruhájában, miközben Lucas kezét fogta, akinél egy Ferrari lufi volt.

- Mit kerestek itt? –vontam kérdőre dühösen, mert szinte beálltak a céltábla közepére.

- Gondoltuk kijövünk szurkolni –motyogta Charlotte, kicsit kétségbeesett hangon.

- Megmondtam, hogy ne gyertek ki! –morogtam.

- Attól, hogy engem gyűlölsz, legalább őt ne lökd el magadtól –bökött a fejével a kisfiúra, majd könnyekkel telt meg a szeme. Lucas mellette állt a lufiját fogva, és úgy tűnt érzékelte az idióta viselkedésemet. Furcsa érzés kerített hatalmába amiért úgy láttam Charlotte-on, hogy fáj neki az elhidegülésem, de közben hányingerem lett magamtól, amiért Lucas apró kislelkébe bele tiportam. De nem engedhettem meg, hogy itt maradjanak és egyenesen Sheena karjaiba sétáljanak.

- Menjetek el –kértem, nem reagálva arra, amit Charlotte mondott.

- Ki ez a cuki kisfickó –jelent meg mögöttük Lando Norris, a csapattársam.

- De kis cuki vagy –guggolt le Lucashoz, majd pacsit kért tőle.

- Mi most megyünk, bocsi Lando –húzta el a kisfiút az asszisztensem.

Utánuk kellett volna mennem és a bocsánatot kérnem, de most nem volt erre megfelelő idő. Biztosra vettem, hogy rendbe tudom ezt hozni, ha haza érek délután.

- Nem is tudtam, hogy van gyereke --szólalt meg Lando és besétált a konténerembe.

- Te mit csinálsz? –néztem utána.

- Sütit keresek –közölte, és ezen már meg sem tudtam lepődni.

- Még is mit akarsz a sütivel?

- Enni, szerinted? Azt hittem csak én nem kaptam –jött ki.

- Mindegy, megyek Carloshoz, náluk tuti van –indult el és rohadtul irigyeltem, amiért most csak ennyi problémája van.

***

A szabadedzésre egyáltalán nem tudtam koncentrálni, a lehető legrosszabbul sikerült. Az első tízbe se kerültem be. Amint véget ért minden teendőm a pályán, mentem is lezuhanyozni majd normális ruhába felöltöztem. Tippem sem volt mivel hozhatnám helyre a szörnyű viselkedésemet. De talán az lesz a legjobb, ha beszélek velük nyugodt körülmények között. Liftezett a gyomrom amikor beléptem a kapun, és amikor a küszöböt is átléptem, nagyon minimálisan megnyugodtam, mert a fülemet megcsapta a tévé hangja. Kicsit tartottam attól, hogy nem találom őket itthon. Letettem a cuccom az előszobába, majd a cipőmet is levettem és a konyhán keresztül átsétáltam a nappaliba, ahol Lucas mesét nézett és közben legózott. Charlotte pedig a kanapén ült betakarózva.

- Sziasztok –köszöntem, mire egyikük se reagált. Még a hároméves Lucas sem. Komolyan képes voltam elvágni magam egy gyereknél? Gratulálok, Daniel! De eszemben sem volt meghátrálni, megkerültem a kanapét majd leültem a szőnyegre Lucashoz, közben pedig Charlottera néztem, aki viszont nem akart rólam tudomást sem venni.

- Mit építesz? –kérdeztem a kisfiút, aki most felnézett rám.

- Egy tornyot –válaszolta, majd elpityeregte magát.

- Mi a baj, kicsim? –húztam az ölembe, mire Charlotte is megmozdult.

- Szerintem tudod, hogy mi a baja! –nézett rám dühösen.

- Bocsánatot kérek mindkettőtöktől –sóhajtottam és magamhoz szorítottam Lucast.

- Nekem nem kell a bocsánatod, csak Lucassal viselkedj normálisan –állt fel, majd ott hagyott minket a nappaliban. Sejtettem, hogy Charlotte nagyon haragszik rám, meg persze már két hete alig beszéltünk, érthető volt ez a viselkedése. Megvigasztaltam Lucast, majd leültettem vissza a szőnyegre.

- Építs még egy tornyot, addig beszélek Charlotte-al, jó? –néztem rá, mire aprót bólintott. Felálltam a szőnyegről, majd elindultam a folyosó felé. Charlotte-ot a vendégszobába találtam meg.

- Beszélhetünk?

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla