Zuhanás szabadsága D.R

Tizennegyedik fejezet

Charlotte Wells

Március 28. vasárnap

A futam alatt végig Isaac mellett voltam, csak a vége felé bukkantak fel a VIP szekcióban Grace és Joe. Daniel ötödik helyen végzett, aminek nagyon örültem annak ellenére is, hogy a verseny előtt elég rosszul váltunk el. Szerencsére az eső már csak a vége fele kezdett ismét esni, és így nem volt szükség megállítani a futamot. Isaac a kezemet fogta ahogy visszamentünk a McLaren épületbe és leültünk az előtérben, ahol a futam előtt is tartózkodtunk. Nem sokkal később Daniel is felbukkant, úgy tűnt a jó pozíció elfelejtette vele, hogy milyen dühös volt a futam előtt.

- Danny! –pattant fel a kisfiú, és a nagybátyjához szaladt, aki azonnal felkapta.

- Átöltözöm, aztán elmegyünk fagyizni, jó? --ígérte a kisfiúnak, aki teljesen bele kapaszkodott a főnökömbe.

- Charlotte is jön? –kapta fel a fejét, mire összenéztünk Daniellel.

- Ha szeretne, akkor biztos –felelte helyettem Daniel.

- Szívesen megyek –bólintottam ahogy Isaac visszaszaladt hozzám.

- Átöltözöm –indult el az épület másik felébe, én pedig csak biccentettem egyet.

Miközben Isaac egy színezőt kezdett kifesteni, addig én anyának írtam egy üzenetet, amiben egyértelműen jeleztem, hogy fejleményeket szeretnék tudni Samről. Nem kaptam választ pár perc elteltével sem, és mire meguntam a várakozást, Daniel is megjelent.

- Mehetünk –mondta, mire felálltam és a táskámat a vállamra kaptam.

- Gyere, Isaac –nyújtottam a kezem, a kisfiú pedig felállt és a kezembe kapaszkodva otthagyta a színezőt. Elindultunk a paddockban és ahogy a kapun kiléptünk, három újságíró is hozzánk ugrott.

- Daniel! Daniel! Válaszolna pár kérdésünkre? –kérdezte az egyik férfi, akinek a nyakába egy fényképezőgép is lógott. Danny nem foglalkozott most a tolakodó újságírókkal, így azok engedély nélkül kérdezősködni kezdtek.

- Mióta vannak együtt? –pár pillanat kellett mire felfogtam, hogy rám és Danielre célzott. Még is miért gondolja ezt?

- Isaac, ülj be hátra –tolta előre a sportautó vezetői oldalon lévő ülését. A kisfiú beült hátra és Daniel becsatolta, eközben én elfoglaltam az anyósülést.

- Minden oké? –kérdeztem ahogy beült mellém Daniel. A paddockban még jó kedve volt, de ahogy beült mellém, a feszültség csak úgy áradt belőle.

- Persze –biccentett, és kihajtott a parkolóból.

- Holnapra haza akarsz érni vagy maradhatunk keddig? –érdeklődött, és úgy tűnt a szállodához akar visszamenni.

- Maradhatunk, úgysem vágyok most haza –sóhajtottam.

- És Lucas? –összeugrott a gyomrom ahogy kimondta a kisfiú nevét.

- Majd szerdán megyek be hozzá –válaszoltam vontatottan.

- Majd elmegyek veled, ha nem gond –a meglepetésemet alig tudtam elrejteni.

- Dehogy is, biztosan örülni fog neked –mosolyodtam el az ablak felé fordulva.

- Akkor most lehozzuk a cuccunkat, aztán elmegyünk a házhoz, amiről meséltem --avatott be, és már csak percekre voltunk a hoteltől.

- Rendben.

***

Este hat fele értünk Daniel házához, ami pont olyan luxus épület volt, mint amit elképzeltem. A falak háromnegyedrészét üveg helyettesítette és az előkertbe egy szökőkút állt. A ház mögötti kertben pedig egy hatalmas medence volt. Isaac úgy tűnt már ismeri a házat, mert azonnal rohanni kezdett a nappaliba, ahol pár játéka is volt.

- Gondolom az összes házad ilyen hatalmas és csili-vili –mondtam, ahogy megállítottam a lépcső mellett a bőröndömet.

- Jól gondolod –vigyorgott rám, mire elnevettem magam.

Látszott a házon, hogy nem sűrűn van használva, mert nem volt túl otthonos. Inkább olyan volt, mint egy alkalmi nyaraló. Minden fehér, kék és szürke színű volt.

- Rendelek valami kaját –mondta ahogy a konyhában megállt, ami hatalmas volt és gyönyörű.

- Oké –bólintottam.

- Isaac manó, mit kérsz? --kiabált át a nappaliba.

- Pizzát –vágta rá a kisfiú.

- Akkor neki a szokásosat rendelem –nyomkodta a telefonját.

- Te mit kérsz? –nézett rám ahogy leültem a pulthoz.

- Jó lesz az, ami neked –vontam vállat.

- Charlotte! –kiáltott nekem a kisfiú, majd hirtelen mellettem termett.

- Igen? –néztem rá mosolyogva.

- Mesélsz majd nekem mesét? –érdeklődött.

- Mikor?

- Hát elalvás előtt –mondta, majd megölelte a lábamat.

- Persze –bólintottam, mire Isaac boldogan elhúzódott és visszaszaladt a nappaliba.

- Szóval itt alszik? –fordultam Daniel felé.

- Igen –bólintott Daniel.

Szerettem volna megjegyezni, hogy jól állna neki az apa szerep, de nem akartam, hogy félre értse, így inkább csak hallgattam.

Vacsora után, Isaac elment fogat mosni, aztán fürdővizet készítettem neki míg Daniel összepakolta a pizzás dobozokat. Miután Isaac a spongyabobos pizsamába belebújt, a kezemnél fogva maga után húzott az egyik szobába és ahogy felugrott az ágyba, szinte elveszett benne.

- Melyiket olvassam? --mutattam fel két könyvet, ami már egy ideje ott állhatott az éjjeliszerkényen.

- Danny a verdákat szokta, szóval neked is azt kell --nem értettem az összefüggést, de a választott könyvet nyitottam ki és kezdtem el olvasni.