Zuhanás szabadsága D.R

Tizedik fejezet

Charlotte Wells

Március 25. csütörtök

Nem voltam hozzá szokva a bókokhoz és bár nem kellett volna, még is az autóban ülve is Daniel szavai jártak a fejemben. ,, Pont olyan szúrós, kimért és gyönyörű, mint te”. Az ablak felé fordulva elmosolyodtam, de még így is észrevette a főnököm.
- Hol jársz? –érdeklődött, mire kizökkentem és felé fordítottam a fejem.
- Csak elmerengtem –válaszoltam egyszerűen.
Ezután ismét beállt közénk a csend és a Ricciardo házig nem is szólaltunk meg. Ahogy az autó behajtott a térkövön, egyenesen a kávé színű házhoz, egy idősebb barna, göndörhajú nő sietett ki a bejárati ajtón.
- Készülj fel –motyogta Daniel, én pedig összeráncoltam a homlokom. Amint megállt az autó, a főnököm kipattant, én pedig kisebb fázis késéssel követtem. Ahogy felbukkantam az autó mellett, Daniel anyukája rögtön kiszúrt és elengedte a fiát az öleléséből.
- Nem is mondtad, hogy hozol egy különleges vendéget! –indult el felém Mrs. Ricciardo.
- Anya, ő csak a személyi asszisztensem –sóhajtotta Daniel, mire az anyukája megállt és unottan nézett a fiára.
- Anyád vagyok, nem hülye –közölte, és mire észbe kaptam már Mrs. Ricciardo át is ölelt.
- Végre, végre –ölelgetett szorosan, majd elhúzódott.
- Grace Ricciardo –nyújtott kezet.
- Charlotte Wells –mutatkoztam be mosolyogva, és közben elképesztően zavarban voltam.
- Akarom tudni hány éves vagy? –érdeklődött, majd legyintett egyet.
- Tudod mit? Nem érdekel –karolt belém, majd a fia előtt elhúzott a ház felé.
- Vagy öt éve nem hozott haza lányt –mondta Grace Ricciardo, és olyan gyorsan hadart, hogy időm sem volt felfogni. Miközben Daniel anyukája a konyhába vezetett, ő addig csendben követett minket, a csokorvirággal a kezében.
- Anya –szólalt meg ahogy a konyhába beléptünk. Szürke csempe és fehér bútorokkal volt berendezve a helyiség, és a rengeteg virág volt az ablakban, meg a pulton is pár növény díszelgett. Ahogy elnéztem Danielt és az anyukáját, teljesen egyértelmű volt, hogy a főnököm kitől örökölte a bőrszínét és az arca különleges vonásait.
- Miért nem mondtad, hogy barátnőd van? –csapta meg a fia karját Mrs. Ricciardo.
- Mert nem a barátnőm!
- Apádnak hazudhatsz, de nekem nem! Egyébként meg, eszel te rendesen? –mérte végig a fiát, én pedig alig tudtam visszafojtani a nevetésemet.
-   Anya, egyszer bírd ki, hogy nem égetsz le –morogta Daniel, én pedig leültem a pulthoz.
Daniel fújtatva, válasz nélkül elhúzódott az anyukájától, majd inkább leült mellém.
- Ez az enyém? –vette észre Grace a csokrot, amit a pultra tett Daniel.
- Igen, de mivel állandóan mással foglalkozol, így oda tettem –duzzogott a főnököm.
- Köszönöm, drágáim! –mosolyodott el, majd elindult vázát keresni. Ahogy kilépett a konyhából, Daniel felém fordult.
- Mondtam, hogy nem semmi –sóhajtotta.
- De nagyon aranyos! –mosolyogtam.
- Örülök, hogy még nem akadtál ki –fogta a fejét.

A következő öt percben, Grace visszatért majd vázába tette a virágokat és kávét készített nekünk.
- Na és mit dolgozol, Charlotte? –érdeklődött Mrs. Ricciardo. Ezek szerint pedig tényleg nem vette komolyan azt, hogy a fiának dolgozom.
- Személyi asszisztense vagyok Danielnek –feleltem, mire felváltva nézett rám és a mellettem ülő főnökömre.
- Szóval az nem vicc volt?
- Anya, nem!
- Jól van –szomorodott el Mrs. Ricciardo, és elénk tolta a két csésze kávét.
- Azért még lesz unokám, ugye?
- Anya! Hagyjál már!
- Jól van, hagylak –sértődött meg, és kiviharzott a konyhából. Azonnal megsajnáltam Mrs. Ricciardot még, ha vicces is volt a kettőjük közötti kommunikáció.
- Van már egy unokája, mit kell állandóan csesztetni? –morogta Daniel, a pultra könyökölve.
- Mindkét gyereke felnőtt, szerintem érthető, hogy akarna unokákat, akikkel foglalkozhat –néztem a főnökömre.
- Jó, de ha még nem találtam meg az igazit? Nem akarok olyan nővel lenni, akivel csak a társadalmi elvárások miatt kellene összejönnöm.
- Én nem is ezt mondom –ingattam a fejem.
- Tudom, de mindenki olyan könnyen beszél arról, hogy már ideje lenne, hogy családot alapítsak.
- Majd fogsz, ha megtaláltad a társadat –simogattam meg a karját, mire a kezemre nézett majd szemembe. A tekintetünk összefonódott és bizsergés futott végig a testemen, amitől úgy megijedtem mintha égő lánghoz értem volna. Elkaptam a kezem, majd próbáltam úgy tenni mintha nem lenne rám hatással, a saját főnököm tekintete.

Instagram: dkamilla_iroioldal
Tiktok: dkamilla