Zuhanás szabadsága D.R

Huszonhetedik fejezet

Charlotte Wells

November 26. péntek

Öt hónap leforgása alatt lett egy munkahelyem, majd egy gyerekem és összejöttem a főnökömmel. Ha tavaly ilyenkor azt mondják nekem, hogy ez fog velem történni, biztos nem hittem volna el. De most, ebben éltem és a lehető legboldogabb ember voltam. Végül Daniel asszisztense maradtam, leginkább azért, mert tartott tőlem és így sikerült megegyeznünk. Két hete pedig hivatalosan is Daniel lett Lucas gyámja, aki viszont teljesen megszokta az új környezetét és úgy tűnt boldog velünk. Mivel végre kivihettük Monte-Carlon kívül is Lucast, így kihasználtuk Daniel szünetét is és három napos kiruccanásra mentünk egy szigetre, aminek a nevét nem tudom kiejteni, így nem is erőlködtem vele.

Utolsó napunk volt a paradicsomban, így a lustálkodást választottam kora reggel és csak akkor másztam ki az ágyból, amikor az orromat megcsapták a finom illatok. Kiléptem az üvegajtón, ami a hálót választotta el a folyosótól majd a konyhába mentem, ahol pedig a hatalmas üvegajtó nyitva állt és enyhe szellő járta át a házat. Daniel a konyhában állt, Lucas pedig mellette és a paradicsom darabokat szedegette el a vágódeszkáról.

- Jó reggelt –mosolyodtam el, majd Danielhez léptem és a felkarjának döntöttem a fejem.

- Anyuci! Nézd találtunk egy kutyust –kiáltotta el magát Lucas, ahogy rá ébredt, hogy melléjük léptem.

- Milyen kutyust? –ráncoltam a homlokom, mire Lucas megkerülte Danielt és megfogva a kezemet az üvegajtó felé húzott.

- A tulajnak a kutyája –tette hozzá Daniel mosolyogva, de közben úgy tűnt mintha teljesen máshol járna.

A teraszon egy Labrador csücsült és nagy örömmel állt fel, amikor kiléptünk hozzá. Leguggoltam a kutyushoz, majd megsimogattuk őt Lucassal.

- Char, te szereted a kutyákat? –kérdezte Lucas, mire magamhoz húztam.

- Imádom őket –válaszoltam, majd puszit nyomtam a kisfiú arcára és felálltam, a kezembe véve a kisfiút visszamentünk Danielhez, aki még mindig a serpenyő felett időzött. Letettem Lucast, aki azonnal visszaszaladt a kutyához, így kettesben maradtunk.

- Minden oké? –ültem fel a pulthoz.

- Persze, csak még álmos vagyok –mosolygott rám a borostás arcával.

- Pihenhettél volna velem –néztem rá.

- Lucas már itt rosszalkodott mire kijöttem –mutatott a nappalira.

- Az megesik –biccentettem nevetve.

- Nem baj, ha délbe haza indulunk? –váltott témát hirtelen.

- Nem, de csak vasárnap lesz anyudék partija...

- Tudom, pont azért, így csak holnap este kell indulnunk –vette le a serpenyőt a tűzhelyről, majd megfordult és három tányért vett le a felső szekrényből.

- Rendben –biccentettem végül, majd kiszóltam Lucasnak, hogy jöjjön be reggelizni. A kisfiú nagy nehezen elszakadt a Labradortól, majd beszaladt az apró lábaival.

- Apu, kaphatok kiskutyát? –kérdezte Lucas, ahogy leült az asztalhoz, mi pedig mellé telepedtünk a reggelivel. Szedtem tojást Lucasnak, majd ő felállt a székre és egy rakat paradicsomot vett ki a tálból. Nem értettük miért szereti ennyire, de imádni való volt ahogy a zöldséget falta.

- Milyen kiskutyát akarsz? –érdeklődött Daniel, eközben pedig bele kostoltam a tojásba és ahogy az illata megcsapta az orromat, a gyomrom hirtelen felkavarodott, és inkább letettem a villát.

- Mi a baj? –kérdezte Daniel ijedten.

- Semmi, csak kell egy kis víz –legyintettem, majd felálltam és a konyhába siettem. A hideg víztől már is jobban éreztem magam, de nem értettem miért reagált a gyomrom így. Pedig sose szoktam semmitől rosszul lenni.

- Jól vagy? –nézett rám Daniel, ahogy visszalépkedtem és leültem hozzájuk.

- Igen, de most inkább nem eszek –toltam el a tányért magamtól.

Mivel nem akartam ezzel a rosszulléttel nagyon foglalkozni, így elakartam terelni a témát.

- Szóval milyen kutyust akarsz, Lucas? –érdeklődtem, mire Daniel is a kisfiúra nézett.

- Olyat –mutatott ki a terasz felé.

- Ki hitte volna –nevette el magát Danny.

***

Késő este értünk haza, és épphogy lefektettem aludni Lucast, amikor Daniel belépett a gyerekszobába, ami tele volt játékokkal és rengeteg kisautóval.

- Szóval, most nem kell mese –nézett az alvó kisfiúra.

- Hát nem –mosolyodtam el, majd kihessegetettem Danielt a szobából. Amint becsukódott a szobaajtó, Daniel megszólalt.

- Nagyon fáradt vagy? –fonta a karjait a derekam köré, és magához húzott.

- Annyira nem –csókoltam meg, mire felkapott a kezébe és a hálóba irányult.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla