Zuhanás szabadsága D.R

Huszadik fejezet

Charlotte Wells

Május 25. kedd

- Szóval most haragszol? –szólalt meg Daniel mellettem, ahogy az utcára kiértünk. Nem terveztem hozzá szólni, főleg miután anyát visszahívtam és teljesen kiborult a telefonba.

- Nem gondolod, hogy gyerekesen viselkedsz? Szólalj már meg, Charlotte! –mordult rám.

- Kettőnk közöl te viselkedsz gyerekesen! Nem kellett volna ezt tenned! –rivalltam rá.

- Komolyan az a baj, hogy megakarom védeni a családomat?

- Nem vagyok a családod része, Daniel!

A főnököm arca szinte úgy változott meg, mintha kést szúrtam volna a szívébe. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire meg is változott a viszonyunk. Hiszen nála laktam, közösen gondoskodtunk Lucasról, ez neki sokkal többet jelentett, mint amit én hittem. Én pedig a sok probléma mellett bele sem gondoltam, hogy talán több van közöttünk Daniellel, mint barátság.

- Rendben –indult tovább, és szinte éreztem, hogy mennyire gyűlöl most.

- Daniel, én... –szólaltam meg, mire ingerülten hátra fordult.

- A főnököd vagyok, ennyi! –a barna szempár helyett, most sötét tekintettel nézett rám.

- Sajnálom.

- Én sajnálom, hogy felvettelek –tudtam, hogy dühből mondja, de akkor is rosszul esett.

Május 26. szerda

Nem sokat aludtam az éjszaka, és sokkal korábban keltem fel, mint általában. Daniellel semmi kommunikáció nem volt közöttünk tegnap délután óta és szerettem volna, ha egy reggeli mellett kitudunk békülni, de a számításaimnak keresztbe tett, amikor a konyhába érve megpillantottam egy bőröndöt az ajtóban. Éppen a fekete Vans cipőjét húzta fel, amikor egyben fel is nézett az érkezésemre.

- Hova mész?

- Beverly Hillsbe –felelte egyszerűen.

- Még is miért? –kérdeztem megilletődve, mivel jól tudtam, hogy nincs semmi programja Kaliforniában.

- Miért is tartozom neked magyarázattal?

- Lucas miatt...

- Elköszöntem tőle este, majd pár nap múlva jövök –egyenesedett ki, majd megfogta a bőröndjét és semmi köszönés nélkül kilépett az ajtón.

Egyértelműen tőlem akart megszabadulni, és ez elképesztően rosszul érintett.

Május 27. csütörtök

Míg Lucas bölcsődében volt, addig én haza mentem anyuékhoz. Sam-et még kórházban tartották, így nem volt semmi akadálya, hogy végre otthon töltsek egy kis időt. Már elképesztően hiányzott a ház és a szobám. Anya nagy örömmel fogadott, de úgy tűnt megviselte, ami Sam-mel történt. Nekem pedig eszemben sem volt elmesélni, hogy pár napja velem mit művelt az a szemét. Miközben anya a konyhába főzött, én a nappaliban ültem le apával és a telefonomat a kezembe vettem. Egy új üzenetem volt, kicsit reménykedtem abban, hogy Daniel írt. De George Russell neve bukkant fel.

George Russell: Szia! Itt vagyok Monacoban, bepótolhatnánk, ami múltkor elmaradt.

A srác pont a legjobbkor időzített. Kételkedtem abban, hogy jó ötlet pont most találkoznom a Williams pilótával. Megakartam oldani Daniellel a problémákat, nem pedig rontani rajtuk.

Charlotte Wells: Szia! Sajnos, ez a hét nekem nem jó.

Nem akartam hazudni, de nem volt jobb ötletem.

Kora délután elhoztam Lucast a bölcsiből, aztán egyenesen haza mentünk. Szerencsére nem viselte rosszul, hogy Daniel elment. És igazából elfoglalta magát a játékaival. Én pedig a nappaliba húzódva szenvedtem. Este pedig pizzát rendeltem és miközben kiraktam két tányérra egy-egy szeletet, Lucas megszólalt az ebédlő asztalnál ülve.

- Lesz kistestvérem? –egy pillanatra lefagytam ahogy a kisfiú szavait felfogtam.

- Hát egyszer biztosan –feleltem, bár úgy tudtam, hogy Danielnek nem lehet saját gyereke.

- De én most szeretnék –közölte, mire elnevettem magam.

- Ez nem így megy, kicsim –ültem le mellé és elé toltam a pizzát.

- De honnan jött ez a nagy érdeklődés egy testvér iránt? –érdeklődtem.

- Tomnak is van testvére és még baba –válaszolta, miközben már tiszta paradicsom volt az arca.

- Tom a kisbarátod a bölcsiben?

- Igen!

- Majd neked is lesz csak nem mostanában –igazából fogalmam sem volt, hogy lehetne ezt szépen megmondani egy háromévesnek. De szerencsére Lucas elengedte a témát. Vacsora után Lucasnak engedtem meleg vizet, majd fürdés után egy mese elolvasásával sikerült álomba szenderülnie. Én pedig szintén lezuhanyoztam, majd bebújtam a takaró alá és felmentem az Instagramra, hogy hátha valamit Daniel kitett. Nem volt semmi kint, viszont már éppen lezártam volna a képernyőt amikor egy új üzenet jött tőle. A szívem hatalmasat dobbant, még ha ez nem is jelentette azt, hogy már nem haragszik rám.

Daniel Ricciardo: Hogy van Lucas?

Charlotte Wells: Jól van, most aludt el.

Amint elküldtem az üzenetet láttam, hogy látta, de nem írt vissza. Elszomorodva lezártam a képernyőt, és a párnámba fúrtam a fejem.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla