Zuhanás szabadsága D.R

Huszonhatodik fejezet

Charlotte Wells

Június 5. vasárnap

Egy motelban szálltam meg, nem messze a parttól. Volt egy olyan gondolatom, hogy haza megyek anyáékhoz, de gyorsan elvetettem miután rájöttem, hogy képtelen lennék Sam-mel egy légtérben lenni. Rákellett arra is döbbenem, hogy kikell vennem egy lakást. és mielőbb keresnem kell új munkahelyet. Bosszantott, hogy Daniel pillanatok alatt tönkre tudta tenni a kapcsolatunkat. Nem akartam Daniel pénzét és legfőképpen nem akartam tőle függeni. De ő szinte pár óra alatt eldöntötte, hogy miképpen fogunk mi hárman élni.

Hivatalosan még a személyi asszisztense voltam, így muszáj volt megjelennem a paddockban, mivel versenynap volt. Nem akartam Daniellel felvenni még a szemkontaktust sem, így amikor a paddockba értem és pontosabban a konténerekhez, minden erőmre szükségem volt, hogy mosolyt erőltessek magamra a Ricciardo szülők előtt és Lucas előtt is.

- CHAR! –kiabálta el magát a kisfiú, amikor megpillantott.

- Szia, kicsim! –öleltem magamhoz, amikor összetalálkoztunk félúton.

- Hol voltál? –kérdezte a szemembe nézve.

- Volt pár dolgom és elintéztem –hazudtam, mivel háromévesen úgysem értené meg a helyzetet.

- Danny apu a konténerben van! –kezdett el húzni maga után.

- Szia, Charlotte! –köszöntek a Ricciardo szülők.

- Jó napot! –mosolyogtam rájuk.

- Minden rendben? –kérdezte Grace, mire biccentettem egyet.

- Daniel bent van? –érdeklődtem, közben Lucas hevesen bólogatni kezdett.

- Igen, mindjárt kész van szerintem –mondta Joe.

- Rendben.

- Mi megyünk a VIP részre, jössz? –fogta meg Grace, Lucas apró kezét.

- Nem, nem megy, mivel átkell beszélnünk pár dolgot –válaszolt a hirtelen előbukkanó Daniel Ricciardo. Azonnal rá néztem és a tekintetünk rögtön összetalálkozott. Ennyit a tervemről.

- Rendben, akkor mi megyünk –indultak el és pár pillanattal később "kettesben" maradtunk.

- Nem kaptál semmi fontos emailt –reagáltam, mivel a kínos csend kezdett közénk telepedni.

- Charlotte...

- A munkán kívül nincs miről beszélnünk –feleltem, tartva a távolságot.

- Charlotte, nem erről akartam veled beszélni –sóhajtotta idegesen.

- Akkor miről? Hogy hogyan tudnál lefizetni? –néztem a főnökömre a lehető legellenségesebben.

- Nem akarlak lefizetni! Felejtsük el, amit mondtam és dolgozz továbbra is velem! –lépett közelebb, de én elhúzódtam.

- Keresek másik munkát és lakást is veszek majd ki –közöltem vele a tényeket, amivel úgy tűnt egyenesen fejbe is vágtam.

- Maradj inkább nálam... Ha nem is miattam, de Lucas miatt! Tegnap egész este téged keresett.

Jól tudta, hogy a kisfiúval tud leginkább rám hatni, és bosszantott amiért már is sikerült elbizonytalanítania. Nem akartam rögtön megadni magam, de Lucas igen is ragaszkodott hozzám és nem törhettem össze a szívét azzal, hogy hirtelen eltűnők.

- Jól van, de csak Lucas miatt –fordítottam neki hátat és elindultam a paddockban.

***

Este a Ricciardo szülők gépre ültek, én pedig visszamentem Lucashoz. Daniel persze nem rejtette el mennyire is boldog ez miatt. De nekem eszemben sem volt megbocsájtani neki. Én fektettem le a kisfiút, mivel ragaszkodott hozzá és miután álomba szenderült, kiléptem a néma folyosóra, ahol Daniel várt rám.

- Elaludt?

- Igen –bólintottam, majd megakartam kerülni, de azonnal megragadta a karomat és ezzel megállított.

- Tudom, hogy még mindig dühös vagy rám –simogatta meg a szabad kezével az arcomat.

- De mindketten tudjuk, hogy nem sokáig tudsz rám haragudni –meglepett, hogy ebben ennyire biztos, de ahogy a mogyoróbarna szemeibe bele néztem, hirtelen párologni kezdett a haragom. Persze nem akartam, hogy ezt észrevegye és rezzenéstelen arccal néztem fel rá.

- Megyek lezuhanyzom –húztam el a kezemet, majd elindultam a vendégszoba felé.

Összekaptam a pizsama szettemet majd beléptem a fürdőszobába, és ahogy megszabadultam a ruháimtól, beálltam a zuhany alá. A víz csobogásától nem hallottam semmit, és amikor kinyílt a zuhany fülke majd rögtön belépett mögém Daniel, pillanatnyiig tartó szívrohamot kaptam.

- Még is mit művelsz? –kérdeztem ijedten és magam elé kaptam a karjaimat, miközben ő lehajolva, a vizes bőrömre csókot nyomott.

- Jöttem zuhanyozni –felelte két csók között, és a bőröm már tiszta libabőr volt.

- Nem hiszem el, hogy ennyire... –kezdtem, mire hirtelen maga felé fordított és megcsókolt. Ezzel teljesen sikerült elhallgattatnia, pedig már készültem a lekorholására. Viszont a csókjától és az érintésétől minden szót elfelejtettem.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla