Érzelmek és életek

3. ~ Bolerovörös ~

Felnőtt tartalom!

TW: * hogy szemléltessem* KURVA szókimondó tartalom

***

3.

AKKOR

Két évvel ezelőtt

Kifulladva, fájó lábbal zuhanok le a bár kanapéjára. A tűsarkúm elviselhetetlenül irritál, de Anja a szájával azonnal elfeledteti velem. Nyelve a szájpadlásomra tapad, erőtlenül hátrahúzza a hajam, miközben a dübörgő zenétől az összes porcikám rezonál. Kótyagosan nyitom ki a szemem; homály borul rám. Elnyel a szerelem és az alkohol két frontról támadó hadereje.

Félhomályban a kromatikus fények Anja bőrére ereszkednek. Fogalmam sincs, mit kevert a pultos, de azonnal hatott. A körülöttünk lengő alkohol és a megannyi kölni szaga az orromba tódulva hányingert ébreszt bennem.

A kivágott piros toppomból kikandikáló mellemre simítja a kezét és megmarkolja. Pihegve nyögök fel, adok-kapok játékunkban a combjára terelem a kezem, majd egészen az ágyékáig. Jobban és kicsit fájdalmasabban húzza a hajam. Elégedetten morog. Nyelve elköszön a számtól, ráérős tempóban a nyakamat veszi kegyetlen uralma alá. Langyos levegője a fülemet csiklandozza. A csuklójára kulcsolom az ujjaimat. Pulzusa közel sem a nyugodt állapotról ad jelet.

– Kiszívhatom? – érinti meg a hüvelykujjával a nyakam.

Elmosolyodok. Tekintetem az övébe fúrom, őzszeme most nem az elejtett prédaként, hanem éhező fenevadként csillog.

Ravaszul megemelem az orrom.

– Nem.

– De ne már! Akarom, hogy mindenki lássa, az enyém vagy – bújik a nyakamba.

– Akkor dugj meg úgy, hogy holnap is érezzem.

Az ölébe húz. A farmersortom alá vezeti a tenyerét, és belecsíp a húsomba. Felszisszenek. Büszkén könyvelem el, ennek holnap nyoma marad.

Hosszú körmeimmel az inge alá masírozok, és gyengéden a hasára karmolok. A szemében őrült vágy tombol, a vágy pusztító erejét nem tudja megakadályozni. A finomkodó énjét szabadságolja.

– Megkeféllek úgy, Ollie, hogy azt sem fogod tudni, mi a keresztneved, de utána ne szenvedj látványosan.

– Kihívás elfogadva – döntöm hátra a fejem.

Lecsap a nyakamra. Lassan fedezi fel, próbálja nem átlépni a határokat. Sosem teszi. Most azonban nem érdeklik a határok. A nyakamat szívja, néha fogai karcolják a bőrt. A plafonon táncikáló fénygömböket nézem.

Megkeményedett mellbimbóm az alig takaró top szövetének feszül. Vágyik rá, hogy Anja a fogai közé véve szívja őket.

– Keressünk egy mosdót – kéri a csókok között.

– Szarnod kell? – heccelem.

– Szemtelen! – gyötri tovább a fenekem. – Szeretkezni akarok.

– Egy mosdóban? – háborodok fel. – Ápolóként te tudod a legjobban, mennyi baci van ott.

– Mióta lettél hipochonder?

– Mióta lettél kanos?

– A szempillaspirálod nem sokáig fog a szempilláidon maradni, kicsi szívem – figyelmeztet.