(Bombázzátok szét kommenttel. 😂)
Béta által még nincs javítva, lehetnek benne hibák, de ahogy megkapom a javított verziót, javítom itt is!
Felnőtt tartalom!
– Livie, kelj fel – Josh izgatott hangja furakodik be az álmaim közé, és ráncigál ki onnan. Nem bánom, úgyis a folyóban úszó Declanről álmodtam.
Kevés nyűgöt beletéve a morgásomba emelem el a fejemet a párnáról, és az ajtó felé nézek. Josh az ujjait tördelve áll egyhelyben, mozdulatlanul mered rám.
Rohadt ijesztő így!
– Álmodtál? – kérdezem ásítva egyet.
Lassan megrázza a fejét, összehúzva szemöldökét, mintha ő sem tudná, álmodott-e vagy sem.
– Hívtak. Ajax és a banda találkozni akar velem.
– Mi? – Lerúgom magamról a takarót, sürgetve magamat kelek ki az ágyból.
Hát, mégis sikerülhet? Van remény és a fenti entitások nem mindegyike van ellenem?
A szívemre szorított kezemmel Josh elé lépek, és a szemébe nézek, keresve benne valamilyen félelmet vagy valami hasonló érzést. De akárhogyan fedezem fel, bámulom a barna íriszén a sötétebb, világosabb foltokat, félelmet nem találok, csak elszántságot.
Az ajtótoknak támaszkodik, sóhajt unalmában, még a karját is flegmatikusan maga köré fonja.
– Nekem is mennem kell? – ijedek meg.
Engem nem készítettek fel beépülésre. Ahhoz egy rendőrnek külön iskolát kellene végezni, és még csak újonc vagyok. Kizárt, hogy sikeresen tudjak működni Josh mellett, miközben a banda mellettem Jeffrey Dahmert istenítő pólóban, morbid viccekkel szórakoznak, azt mesélve egymásnak, hogyan ölték meg az áldozataikat. Nincs hozzá gyomrom. Hányingerem lesz, amikor egy pillanat erejéig elképzelem, hogyan gyilkoltak.
– Nem – nyugtat meg lomha fejcsóválással. – Jól manipulálok, megmondtam, hogy nem jöhetsz.
– És ezt bevették? – billentem oldalra a fejem.
Megrántja a vállát.
– Egy terhes lányt senki nem akar megerőltetni – vigyorogja.
Elnevetem magam.
– Szóval terhes vagyok. – Kimondva a három évvel ezelőtt rémálommá vált szót, most nem ugrik össze a gyomrom dióméretűvé, hanem kitágul, vízirózsaként nyílik ki. Josh furán néz, amikor elmosolyodom. Bárcsak megoszthatnám vele, hogy a fiziológiai reakcióm azt sugallja, készen vagyok Anjával gyereket nevelni. Josh-t úgysem érdekelné, hümmögne, aztán menne a dolgára. Visszatérek a tárgyra: – Ugye tudod, hogy így nagyobb célpont leszek az Enigmának?
– És így előbb is engednek a közelükbe – megy tovább, megbökve mutatóujjával a homlokom közepét. – Valamit, valamiért. Felhívom Daltont.
Amikor elmegy mellettem, súrolja a kezem az övével. Nem véletlenül, hátranéz, és mosolyog.
Hálás nekem.
***
Besietve az eligazítóba leülök Dalton és Josh közé. A többségnek nem tetszik Josh jelenléte. Josh-nak nem tetszik a többség jelenléte. Kvittek. Dalton a papírpohár aljának pöckölgeti a középső ujját, lába ütemtelenül jár a padlón. Nem biztos, hogy csak a mai nap miatt ilyen stresszes. Tegnap ráerőszakoltam, menjen be Anjához, órákig maradt ott, megszakadt a szívem, látva őt zokogni. Sosem láttam sírni őt. Nem eresztette Anja kezét, olyan volt a több órán keresztül tartó jelenet, mintha Dalton tartotta volna Anját a Föld és a Menny közötti határon. Dalton attól tartott, ha elengedi, ugyanúgy végzi, mint egykori társa. Nehezen tudtam őt elrángatni Anja magatehetetlen testétől.
CZYTASZ
Érzelmek és életek
Romans𝐎𝐥𝐢𝐯𝐢𝐚 𝐑𝐨𝐲 képtelen kifejezni az érzéseit 𝐃𝐚𝐥𝐭𝐨𝐧 𝐖𝐞𝐬𝐭 úgy érzi, nem tud szerelemből szeretni 𝐉𝐨𝐬𝐡 𝐁𝐫𝐨𝐰𝐧t nem érdeklik az érzelmek, de szeretné, hogy szeretnék 𝐀𝐧𝐣𝐚𝐰𝐨𝐧 𝐆𝐢𝐛𝐬𝐨𝐧ban túl sok érzelem tengődik Folya...
