Érzelmek és életek

6. ~ Borbolyavörös ~

6.

MOSTANÁBAN

Dalton hogy bír ilyen kis helyen aludni? Este háromszor vertem be a fejem a lakókocsi mennyezetébe, az utolsó alkalommal le is baszott, hogy jó lenne, ha nem mozognék állandóan.

Tetű.

Sóhajtozva nyújtózkodom, Dalton nyakába csimpaszkodva kinyitom a szemem. Az eget bámulja a tetőablakon keresztül, a semmibe réved.

– Reggelt! – morogja, amikor orrára bököm az ujjam.

– De morci vagy! Amikor mellettünk keltél, mindig vidám voltál.

Megforgatja szemét, mint egy megsértett óvodás.

– Nagyon boldogok szoktak lenni a reggeljeim, de az éjszaka valaki állandóan mocorgott.

– Mit csináljak vele? Annyira kevés itt a hely.

– Ja. Nem két főnek tervezték.

– Legközelebb szívesen alszok rajtad.

A vére arcába kúszik, két orcáján rózsaszerű pír tűnik elő, ami hamar lebuktatja. Aranyos. Pulóverjének az ujját igazgatja, tekintetemet kerüli. A testbeszédéből azt következtetem, nincs olyan hangulatban, hogy bármiféle mosolygásra, kedves megjegyzésre hajlandó legyen. Pedig szexin hangzana valami flört a száraz szájából, sőt, ha jól viselkedik, a szám ajakbalzsamként használhatna a csökönyösen, rendre kiszáradó ajkának. Rögtön puhává lágyítanám.

A telefonomért nyúlok az ágy mellett kiépített egysoros könyvespolcra. A polc zsúfoltságig van könyvekkel. Nem akármilyenekkel.

Ne lépkedjünk tojásokon.

Nárcisztikusokkal körülvéve.

Veszélyes személyiségek – A narcisztikus, a ragadozó, a paranoiás és a labilis viselkedés.

Ha még mindig fáj szeretni.

Csak a sok közül, amiket ismerek. Borderline és nárcisztikus személyiségzavart tanulmányozó könyvek. Visszapillantok a telefonomra. Anja nem keresett; nem lepődök meg rajta. De mit csináljak? Utálom a gyerekeket.

Hazug vagy – gúnyolódik egy belső hang, és esküszöm, Alex hangján szólal meg.

Kussolj... – veszek egy mély levegőt, vállaimat ellazítom, mint ahogy az agyturkász javasolta, ha a düh a kifejezhetetlen érzelmeim felett szeretne uralkodni.

– Érdekelnek a személyiségzavarok? – kérdezem végül Daltont.

Szemét nyomkodja. A feszes szemhéja összegyűrődik, olyan, mint egy kiselejtezni kívánt papírlap. Ilyen gyűrött és hasznavehetetlen papírlapnak érezné magát a szíve legmélyén?

– Már amelyik.

– Nem említetted. – Számonkérően nézek a szemébe.

Elfordítja a fejét rólam, és a takarót közénk húzza. Ha meglenne a képessége, a Kínai Nagyfalat is közénk teleportálná, csakhogy ne lásson.

– Kellhet szolgálatban. – Átfordul a másik oldalára, izmos vállizma kecsesen tapad a felsőjéhez.

– Hazaviszel? – érdeklődöm. – Utána mehetnénk együtt munkába.

A hátára fordul. Hitetlenkedve, már-már megbotránkoztatva mered ajkamra. Akár lekaphatnám. Vékonyan vörösödő ajkai erre hívogatnak.

– Hazaviszlek, de nem megyünk együtt.