Másfél hónap telik el, mire Anja eléri, lábra tudjon állni. Kis időre, de könnybe lábad a szemem, amikor a rendőrautóban a képét nézem, amit pár napja csináltam róla. Vigyorog, hüvelykujját kitartva. Nem a kamerába néz, hanem kicsit feljebb, mintha valami mást nézne. Érdekesebb dolgot. Engem. Később bevallotta, elgondolkodott, a kép után odaballag hozzám, és megcsókol, mert imádta nézni a boldogságot az arcomon. Megfogadtuk, nem kapkodjuk el, nem lesz egyből ágyba menetel: előbb teljesen felépül, utána lehet szó randiról. Megpróbáljuk újból a kapcsolatunkat: kikalapálni belőle a horpadásokat, majd fényezni addig amíg gyémántként fog csillogni, helyrehozni vagy megújítani, olyan dolgokat belecsempészni, amivel kitartunk egymás mellett az idők végezetéig.
Dalton visszaszáll az autóba, idetart egy papírpoharat, és rám mosolyog.
– Fehércsokis, fahéjas forró csokoládé.
Elveszem tőle a papírpoharat. Ujjam egy pillanatra súrolja az övét. Gyorsan kapom el onnan.
Ő lett az ebolám.
A rákom.
A vesztem.
Felhorkantok, és az italba kortyolok.
Fúj, ez most nem finom! Túl... selymes... és édes.
Unom már. (Vagy az a bajom, hogy Dalton hozta...)
– Az eladóra mosolyogtál?
Az ajkába harap.
– Nyilván! Mi van, azt mondtad, nem leszel féltékeny!
Jó, ez igaz, de a mosolyokat tartogassa nekem, vagy Anjának, vagy magának, ha megnézi tökéletes testét a tükörben.
Leintem, és a tenyeremet a kézfejére hajtom, ezzel megköszönve a szívességét.
Elkaptam az Ebolát.
Vele élek vagy meghalok.
– Jó hírem van, Liv – indítja el az autót. – Két hónappal előbb fejezheted be az újoncképzést!
Megugrok, leteszem a pohártartóba a forró csokit, összecsapom a kezem, és félig el is sikoltom magam.
– Nem mondod!? – vigyorgok. – Miért?
– Kaptál egy kitüntetést a polgármestertől, a szabálykönyvben úgy van, ha újonc kapja, annak megrövidül a képzése, ha a vizsgáját jól teljesíti.
Jaj, a vizsga!
Dalton fog vizsgáztatni, amikor ugyan itt lesz mellettem az autóban, de civilben, és nem fog semmit mondani, hanem nézi, hogy megy egyedül a munka. Állítólag Dalton kurva szigorú, és mindenbe beleköt, és ez biztosan nem rémtörténet, több mint negyed éve vagyok az újonca, és láttam, milyen kemény tud lenni (nem csak az ágyban).
Mintha megérezné az aggályom, a vállamra teszi a kezét, és aprót szorít rajta.
Az Ebola elkezdett kúszni a szívem felé.
– Esküszöm, nem foglak kínozni. Eleget szenvedtél már.
– És az nem lesz feltűnő az őrmesternek?
– Megmentetted az életem, Liv, amikor Yiannis fegyvert fogott rám. Nem, nem lesz feltűnő, mert ő is tudja, mennyivel tartozom neked. De azért ne bénázz, mert ha beégsz, egyrészt nevetni fogok, másrészt a pofán égni fog rendesen.
– Nem baj, legalább lesz valami színe a képednek.
– Fú, te szemét majom! – neveti. – Anja?
YOU ARE READING
Érzelmek és életek
Romance𝐎𝐥𝐢𝐯𝐢𝐚 𝐑𝐨𝐲 képtelen kifejezni az érzéseit 𝐃𝐚𝐥𝐭𝐨𝐧 𝐖𝐞𝐬𝐭 úgy érzi, nem tud szerelemből szeretni 𝐉𝐨𝐬𝐡 𝐁𝐫𝐨𝐰𝐧t nem érdeklik az érzelmek, de szeretné, hogy szeretnék 𝐀𝐧𝐣𝐚𝐰𝐨𝐧 𝐆𝐢𝐛𝐬𝐨𝐧ban túl sok érzelem tengődik Folya...
