5.
AKKOR
Két évvel ezelőtt
Folyó.
Végtelenség.
Sodródik.
Benne egy test, mozdulatlanul ráfekszik a háborgó hullámokra. Keze némileg kapálózik, jégdarabok csüngenek róla. Futok, hogy elérjem, hogy ne eméssze fel az alaszkai hideg.
Utálom a vizet!
Éjszaka van, szakad a hó, ellepi a mögöttem hagyott lábnyomokat.
Zihálok, megcsúszok, és elesek. Felállni! A lábaim brutálisa égnek. Menni. Menni. Menni.
De a folyó is megy tovább, viszi a szívem másik felét.
Felállok, hó pereg le a kabátomról. Még csak nem is az enyém, hanem anyáé. Nem volt időm az enyémet felvenni, csak jöttem (futottam), hátha megmentem.
Túl nagy a sodrás, ő csak sodródik, teste egy sziklának csapódik. Ez fájhatott.
Kutyavonyítás hallatszódik mögülem, nem csak én vagyok itt.
Egy helikopter berregése és fénye világítja be az Ő testét. Istenem, már kék!
Hirtelen némaság.
Már senki sincs, csak én, aki fut, zihál, a kéz után kapkod.
De soha nem kapom el. Emlékszem, régen az ringatott.
A kéz a gazdájával együtt elsodródik, és örök sötétségre ítéli a szívem.
„Hiányozni fogsz, szeretlek!"
Nem! Nem halhatsz meg!
Ne hagyj itt!
Kicsi vagyok, és csak te vagy, aki úgy igazán megért.
De itt hagy.
Mindenki elhagy.
Olivia Royt senki sem szereti...
Nem vagyok szerethető.
Csak egy álom a sok hasonló közül. Már nem is kapkodom a levegőt, amikor felkelek, megszoktam. Mindig ugyanazt álmodom.
Gyönge simogatásra ébredek. Kinyitom a szemem. Dalton meztelen felsőtestével szembesülök. Vigyorogva süllyesztem a fejem a kulcscsontja gödrébe. Enyhe csókot adok a területre, majd a nyakára is kap egyet. Lila folt éktelenkedik a bőrén. Vagy én szívtam ki ennyire, vagy Anja. A hajába vezetem a kezem. A fényben annyira ragyog, mintha minden második tincsét olvasztott aranyba merítették volna. Porcelánbőrére ráesik a reggeli fény, ami az ablakon át cirógatja a bőrét. A kezem a hajából a szájára szökik, és az érdes, sebes száján végigsúrolom a kezem. Jólesően szuszog.
– Jó reggelt! – nyújtózkodom, remélve, meglátja a csupasz mellemet. – Maradtál! – esik le.
Hátranyúlok, hátha Anja is az ágyban van még, de az ágyának térfele jéghideg. Rég nem lehet itt.
– Anja elment dolgozni – ropogtatja meg a nyakát.
Kiráz a hideg a hangtól.
– Még nem feleltél, miért maradtál – puhatolózok tovább.
YOU ARE READING
Érzelmek és életek
Romance𝐎𝐥𝐢𝐯𝐢𝐚 𝐑𝐨𝐲 képtelen kifejezni az érzéseit 𝐃𝐚𝐥𝐭𝐨𝐧 𝐖𝐞𝐬𝐭 úgy érzi, nem tud szerelemből szeretni 𝐉𝐨𝐬𝐡 𝐁𝐫𝐨𝐰𝐧t nem érdeklik az érzelmek, de szeretné, hogy szeretnék 𝐀𝐧𝐣𝐚𝐰𝐨𝐧 𝐆𝐢𝐛𝐬𝐨𝐧ban túl sok érzelem tengődik Folya...
