Ahogy a képekkel teleragasztott tükörben nézem magam a szekrény ajtajában, és az újonc nyakkendőmet kötöm, akaratlanul is megremeg a kezem, amint hurkot fonok rá. Sok idő elteltével először léphetem át a rendőrség ajtaját, és először ragadhatom meg a fegyverem, hogy majd a rendőrségen a tokjába kattintsam.
Megpróbálok egyáltalán nem tudomást szerezni a kintről beszűrődő zajokról, hiszen Anja és Dalton is itt van a lakásomban, éppen Josh-sal tárgyalnak, talán valami kurva fontos dologról, mert egyik másik hangtónus magasabbra emelkedik; erőt stimulálva.
Azt hiszem, két héttel ezelőtt végleg rájöttem, hogy a triplarandi nem megoldás az én családomban. A vacsora úgy-ahogy jól sikerült, senki torkába nem repült kés, de a hangulat olyan fagyos volt, mintha Fairbanks tavánál vacsoráztunk volna, miközben nézzük a jégen megcsillanó hold lusta táncát. Ehelyett csak az egymás arcára ülő és el nem tűnő undort csodálhattuk, ami randira nem éppen hat boldogítóan.
– Túl tökéletes lesz az a nyakkendő, Livie – hallom meg Josh hangját az ajtóból.
– Mindennek tökéletesnek kell lennie – igazítok még egy aprót a nyakkendőn. – Különben kijön az OCD-m, és dühöngő házi sárkány leszek!
– Már amúgy is az vagy... – köhögi el a mondat végét.
A képébe dobom a pólót, amiben aludtam.
– Hát, ha nagyon elkényezteted Nate-et, továbbra is az leszek!
– Nem is kényeztetem el! – ellenkezik hevesen.
– Dehogynem! Amikor sír, mindig azonnal felveszed, pedig nem szabad.
– Mi van, ha fáj valamije?
– Nem fáj semmije; hisztizik. Emlékszel, amikor tegnap elsétáltunk a park előtt, és sírni kezdett és te pedig elvitted a parkba? Na, pontosan ezért kezdett bőgni, mert tudta, hogy megesik rajta a szíved. Manipulál a saját gyereked – nevetem el magam.
Összeszűkül a szemöldöke, aztán rám nézve ő is elneveti magát.
– Baszki, átvert a szemtelen!
– Át bizony! És még hányszor át fog az évek alatt, majd jön a tinikor, amikor azt fogja mondani, egy barátjához megy, miközben valószínűleg éppen egy lányhoz tart majd, de át fog verni akkor, amikor azt hazudja majd, megcsinálta a háziját, miközben azt sem tudja, mi volt a feladat.
Elkomolyodik. Két kezét egymásba fonja, a becsukott ajtónak dől.
– Mi van? – Hangom csobog az ijedségtől, beszűkült látásommal Josh merev testét fixírozom. – Josh, csak vicceltem! Jó ember lesz Nate-ből!
Bánatosan leint.
– Szakítok veled.
Tessék!?
A kijelentése olyan mélyről hoz fel belőlem valamiféle megmagyarázhatatlan érzelmet, hogy úgy érzem, az összes szervem kiszakad vele együtt. A szívem mintha egy pillanatra félre dobbanna, egyenesen megütné a bordám egyik csontját; belenyilal, mintha ki akarná szedni Josh emlékét abból a kis szervből.
A lábam a földhöz ragadt, legszívesebben a padlóba süllyednék, eggyé válnék a réseiben felgyülemlett porral.
Ezt most miért kellett?
Olyan jól megvagyunk. Boldogan és kiegyensúlyozottan. Egy veszekedésünk sem volt még, vitatkozni is csak azon vitatkoztunk, hova vigyük Nate-et. Tökéletesen ment közöttünk minden!
– Én... – Még azt sem tudom kinyögni, hogy kérlek. Tátott szájjal bámulom Josh-t, nézem a száját, hátha megkímél, és bejelenti, meggondolta magát.
YOU ARE READING
Érzelmek és életek
Romance𝐎𝐥𝐢𝐯𝐢𝐚 𝐑𝐨𝐲 képtelen kifejezni az érzéseit 𝐃𝐚𝐥𝐭𝐨𝐧 𝐖𝐞𝐬𝐭 úgy érzi, nem tud szerelemből szeretni 𝐉𝐨𝐬𝐡 𝐁𝐫𝐨𝐰𝐧t nem érdeklik az érzelmek, de szeretné, hogy szeretnék 𝐀𝐧𝐣𝐚𝐰𝐨𝐧 𝐆𝐢𝐛𝐬𝐨𝐧ban túl sok érzelem tengődik Folya...
