Sztárszerelem

A nagy találkozás

Szegény Józsi jól kifogott engem. Nem elég, hogy miattam 20 perces csúszással indultunk el, de végig hallgathatta, ahogy a hátsó ülésen Bertold leüvölti a fejem, én pedig visszafeleselek neki, aztán zokogok és elátkozom az egész világot, köztük Krisztiánt is, aki miatt ez az egész van. Józsi még inkább a háta közepére kívánhatott, amikor Székesfehérvár környékén rám jött a pisilés, ezért megint meg kellett állnunk, viszont a mosdóban sor volt, így ott vesztegeltem vagy 15 percet, mire sorra kerültem.

-         Gondolja, hogy így lesz esélye Krisztiánnál? – érdeklődött Józsi, majd idegesen rám nézett, amikor beültem mellé az anyósülésre. – Mit művel?

-         Beszélgessünk. Elsőként avatom be magát az igazságba. Nem szeretném, hogy legyen esélyem Krisztiánnál, csak kérdezni szeretnék tőle valamit, és tudom, hogy neten nem válaszolna rá – magyaráztam.

-         Én így nem indulok el! Üljön vissza hátra!

-         Tökéletesen el vagyok én itt elől is.

-         Az eszem megáll – morogta beindítva a motort. – Almádi közelébe érve, azt ajánlom, üljön vissza hátra. Így is minden figyelem önre fog irányulni, amiért elkésett.

Stílusosan ráöltöttem a nyelvem, majd az ablaknak döntöttem a fejem, egy ideig a mellettünk elsuhanó tájat bámultam, majd a limuzin motorjának doromboló hangjától lassacskán elnyomott az álom.

Arra ébredtem fel, hogy Józsi a vállamat rázva próbál felébreszteni, ami ellen én erősen tiltakoztam, de végül ő nyert és kinyitottam a szemem. Először a Balatont pillantottam meg, aztán vándorolt a tekintetem Józsira, aki dühtől vöröslő arccal nézett vissza rám.

-         Üljön be hátra most és szedje össze magát! Egy órás késésben vagyunk maga miatt!

Kómásan még nem igazán volt energiám visszavágni, ezért szó nélkül, kiszálltam a kocsiból, majd beültem hátra és a minihűtőt kinyitva kivettem egy kis dobozos kólát, aminek tartalmát gyorsan meg is ittam. Kicsit sem voltam ideges, nem is nagyon érdekelt, hogy miattam csúszik az estély, így legalább megvan az ok, amiért azonnal haza is zavarnak engem. Érdeklődve figyeltem a mellettünk elsuhanó házakat, majd a limuzin letért egy mellékútra, át hajtott egy kerítésén, ami mögöttünk azonnal elkezdett csukódni, ebből arra következtettem, hogy már biztosan megérkeztünk. A Sztárszerelemnek idén egy hatalmas Balatoni villa ad otthon és a villát figyelve akaratlanul is ámulattal figyeltem a kivilágított házat, majd amikor a kocsi megkerülte a szökőkutat és megállt megpillantottam Krisztiánt és a műsorvezetőt vagy kit, akik rám vártak a lámpákkal szegélyzett járdán. Nem tagadom a szívem őrült táncba kezdett, amikor megláttam Krisztiánt, kiöltözve, tökéletesen kusza barna hajjal és az a kisugárzás, ami belőle áradt. Hiába választott el minket jó pár méter és hiába ültem a kocsiban, a testem megremegett a belőle áradó férfias vonzerőtől.

-         Csak közlöm, nem fogom hazavinni – fordult hátra hozzám Józsi.

-         Ilyen biztos abban, hogy nem maradok bent? – kérdeztem kisé meg bántottan.

-         Száz százalékosan – szögezte le, én pedig elnevettem magam, aztán a kilincs felé nyúltam, hogy kiszálljak, de rám förmedt. - Nekem kell kinyitnom!

-         Ó, bocs – rántottam el a kezem és türelmetlenül megvártam, míg kiszállt a kocsiból, megkerülte azt és kinyitotta a kocsiajtót.

Egy nagyot sóhajtva szálltam ki a kocsiból, majd ránéztem Krisztiánra és a műsorvezetőre.

-         Bocs a késésért – mosolyogtam rájuk bocsánat kérően.