Sztárszerelem

Gyerekkori barát

Félholtként vánszorogtam le a konyhába és a szekrényben addig kotorásztam, míg rá nem akadtam a kedvenc kapszulás kávénkra. Összeszűkült szemekkel, hunyorogva olvastam el a rajta lévő kis öntapadós cetlit és a fejfájásom ellenére mosolyra rándult az ajkam. „Sejtettem, hogy kávéval indítod a reggelt. Hogy van a fejed? –K” Mosolyogva gyűrtem a farmerom zsebébe a papírfecnit, aztán lefőztem a kávémat.

-         Hogy érzed magad? – kérdezte Melissza óvatosan.

Kávés bögrével a kezemben megfordultam és rájuk néztem. Úgy álltak az ajtóban mind a hárman, mint akik bármikor készek fedezékbe vonulni, ha kitörnék, mint egy vulkán. Nem tehetek róla, de nevetnem kellett az arcuk láttán, ők pedig némi késéssel csatlakoztak hozzám, bár nem értették, hogy min nevetek.

-         Bocsi, csak olyan vicces arcot vágtatok – magyaráztam leülve az asztalhoz és belekortyoltam a kávéba, majd hálásan sóhajtottam.

Igen. Pontosan ez kell most nekem! Kávé minden mennyiségben!

-         Nem tudtuk mennyire leszel harapós. Krisztián semmit sem akart mondani, miután hazahozott. Azt mondta, hogy majd te mesélsz, ha szeretnél.

-         Kicsit beboroztam.

-         Kicsit? Úgy horkoltál édesem, mint egy medve, a nyálad meg nőiesen Krisztián vállára csorgott – nevette el magát Anna.

-         Két pohár forralt bort ittam, nem bírom a piát, ide is részegen jelentkeztem. Lehet nem is volt forralt – magyaráztam behúzva a nyakamat. – És ne haragudjatok, amiért úgy elszeleltem és nehézséget okoztam nektek. Biztos jobb programot is el tudtatok volna képzelni magatoknak, mint hogy engem keressetek, de rossz napom volt. Előtte egy szomorú filmet néztem azon is zokogtam, a dalt hallva pedig újra eltört a mécses – hazudtam.

Krisztián helyesen tette, hogy nem mondott semmit sem a nevemben a lányoknak, így legalább vissza tudtam építeni a védelmi falamat. Higgyék csak azt, hogy a film hatása alatt voltam azért zokogtam ki a szívemet és nem azért, mert megérintett Krisztián dal választása.

-         Hát mindenestere ma nincs helye szomorkodásnak. Lelépünk a kempingbe, csak mi négyen csajok – mosolygott Tündi lelkesen.

-         Miért Krisztián merre jár?

-         Ma a haverokkal találkozik. Nekem legalábbis azt mondta reggeli közben – vonta meg a vállát Anna. – Eléggé kicsípte magát és bűzlött a rengeteg parfümtől.

-         Értem – biccentettem a bögrét piszkálva, aztán felnéztem és a tekintetem találkozott Melisszáéval.

Ugyanolyan kétkedés ült a szemében, mint az enyémben, de egyikünk se szólt semmit. Míg megreggeliztem végig ott maradtak velem és a mai programról magyaráztak, aztán elmentek készülődni, így végre kettesben maradtam Melisszával.

-         Te se hiszed el igaz? – kérdeztem miközben elpakoltam a hűtőbe, ő pedig a mosogatógépet intézte el.

-         Nem – egyenesedett fel.

-         Más nőkkel találkozik – mondtam ki a nyilvánvalót. – A kérdés már csak az, hogy ez mit jelent ránk nézve.

-         Hát, ami azt illeti, én biztosnak érzem a helyemet.

-         Igen én is – biccentettem. – De ha mind a kettő nő szimpatikus lesz neki, akkor veszélybe kerülünk – húztam el a szám.

-         Én bízok Krisztiánba.