Palacsintasütés

392 27 3
                                    

-         Anyu kérlek – könyörögtem folyamatosan a pult mellett állva.

-         Nem Adrienn, szó sem lehet róla! A palacsinta titka az az enyém!

-         De – kezdtem ellenkezni. – Anya, muszáj megadnod a különleges összetevőt, anélkül nem az igazi a palacsinta!

-         A tied is nagyon finom szokott lenni édesem – nevette el magát anyu a vonal másik végén.

Idegesen fújtatva csaptam le a pultra egy tálat, előkerestem a lisztet, a sót, a vaníliáscukrot és az olajt, kivettem a hűtőből a tejet, a vajat és a tojást aztán kihangosítottam a telefont és morcosan nekiálltam összeállítani a palacsinta alapját.

-         Haragszom rád anya! – közöltem, mire anyu ismét felnevetett.

-         Boldogulsz vagy segítsek valamit?

-         Kell a titkos összetevő!

-         Szóval nem kell segítség. Szia, kicsim. Jó palacsintasütést és sok sikert a ceremónián.

-         Áh, megyek haza – vontam meg a vállam hanyagul, majd elköszöntem anyutól és folytattam az előkészületeket.

-         Szóval még mindig haza akarsz menni?

Ijedten rezzentem össze a váratlan kérdéstől és hátra pillantva a vállam felett Krisztiánra szegeztem a tekintetem. Tegnap este, amikor megérkeztünk, mindenki ébren várt minket és részleteket akartak kiszedni belőlem, de szűkszavú voltam, egyedül csak Melisszának és Tündinek meséltem el kicsit részletesebben a napunkat. Mire oda jutottam, hogy ágyba bújjak már rohadt fáradt voltam, és úgy ahogy voltam dőltem be az ágyba. Azóta nem is találkoztam Krisztiánnal, a reggelit átaludtam, csak nemrég másztam ki az ágyból, akkor is azért, mert Melissza feljött szólni, hogy ma én vagyok az ebédfelelős. Krisztián beljebb lépett a konyhába, a krémet és a kötözőt letette a pultra, aztán megfogta a csuklóm és magához vont. Csak egy pillanat erejéig hagytam, hogy magához öleljen, aztán kibontakoztam az öleléséből és folytattam a dolgomat.

-         Oké. Miért csinálod ezt? – kérdezte csendesen. – Adri…

-         Nem csinálok semmit – vontam meg a vállam. – Segítesz palacsintát sütni?

-         Még sose csináltam – vallotta be hosszas hallgatás után.

Kikerekedett szemekkel meredtem rá, aztán túltéve magam a döbbeneten megmostam a kezem és félre állva átadtam a terepet Krisztiánnak. Nem természetesen nem az volt a célom, hogy ő főzzön helyettem, de amíg ő összeállította a palacsinta tésztáját, addig én meghámoztam az almát, és a körtét a gyümölcsleveshez.

-         Miért emeltél magad köré falat? Tegnap végre beengedtél engem, de most megint kizártál.

-         Krisztián rémeket látsz – sóhajtottam fel. – Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok, ennyi az egész.

-         Mit tegyek, hogy maradni akarj? Mit vársz tőlem?

-         Nem várok tőled semmit Krisztián, de értsd, meg nem érzem itt jól magam! Ha nem talál rád itt az igazi, ami szerintem így lesz, akkor nyugodtan írj rám Instán és majd kiderül mi lesz. De az az érzésem, hogy nem történne semmi és nem írnál nekem, mert még a létezésemet is elfelejted. Csak egy lány leszek a múltadból!

-         Miből gondolod? – húzta keserű mosolyra a száját. – Nem látsz bele a fejembe, nem tudod, mit érzek, vagy mit tennék! És kérlek, ne sorolj azok közé a férfiak közé, akikkel eddig dolgod volt, mert miattuk nem bízol meg bennem, és miattuk kételkedsz minden egyes szavamba és tettembe. Olyan nehéz elhinned, hogy van, aki tényleg érdeklődik irántad?

SztárszerelemDove le storie prendono vita. Scoprilo ora