1 évvel később

692 32 7
                                    

Megkönnyebbülten léptem be a hűvös benzinkútra, köszöntem az eladónak, aztán az újságokhoz léptem és leemeltem a Spark legújabb számát. A címlapon én és Krisztián voltunk, a nemrég megjelent közös könyvünkről beszéltünk benne, hogy honnan jött az ötlet és ebben a cikkben jelentettük be az új közös projektünket. Krisztiánnal létre hoztunk egy tábort, ahova fiatal szárnyukat próbálgató tiniket vártunk, akik komolyabban szeretnének foglalkozni az írással. Általunk közelebb kerülhettek a könyvkiadókhoz, de mi magunk is adatunk majd ki regényeket. Rengeteg féle könyvkiadó létezett, mi kifejezetten azokra specializálódtunk, akik első könyves fiatalok voltak és nem volt pénzük arra, hogy fizessék a magán kiadást, viszont értékes történeteket írtak és nagy veszteség lett volna nem kiadni. Mi megadtuk ezeknek a fiataloknak a lehetőséget, hogy érvényesüljenek. Terveink szerint, akikkel elkezdtünk dolgozni, azokkal örökké együtt akartunk és nem fordítottunk volna hátat nekik, amint nagykorúak lettek. Mosolyogva csaptam a hónom alá az újságot, aztán kinyitottam a hűtőt és kivettem két tutti fruttis Xixot és egy csomag hagymás chipset, majd a kasszához léptem és kipillantottam a kocsi felé, hogy megnézzem Krisztián végzett-e már.

-         Hali, ezek lennének és a kettes számú – mosolyogtam az eladóra.

-         Szia, rendben. Készpénz vagy kártya?

-         Kártya – vágtam rá és már elő is vettem.

Amikor a lány lehúzta az újságot, felpillantott rám, majd le az újságra, aztán újra rám.

-         Nem voltam benne biztos, hogy te vagy, egy idegent meg csak nem rohanok le. Kaphatnék egy autogrammot? Nagyon szeretem a könyveidet és a Krisztiánnal való könyvet iszonyatosan ütős lett. Épp most olvasom.

-         Persze szívesen. Köszönöm, hogy olvasol és felismertél – mosolyogtam rá hálásan és dedikáltam neki a könyvét, aztán fizettem és további jó munkát kívánva elköszöntem.

Vidáman pattantam be Krisztián mellé a kocsiba, felmutattam neki a zsákmányaimat és lelkesen elmeséltem neki, hogy mi történt velem a benzinkúton.

-         Annyira boldog vagyok! Hihetetlen, hogy felismertek – vigyorogtam.

-         És ez még csak a kezdet – fogta meg a kezem és megpuszilta a kézfejemet. – Gondolj bele mi lesz azután, hogy a tévék képernyőjére kerül a sorozat, amit te írtál.

Na, igen. Nem veszett kárba az a négy év, amit az egyetemen töltöttem, ugyanis nem olyan régen pályáztam egy újabb forgatókönyvvel és ezúttal sikerem is lett. Olyan sorozatötleteket vártak, ami megszólította a fiatalságot én pedig megírtam nekik egy ütős történetet, ami felkeltette az érdeklődésüket. Már folytak a tárgyalások, és ha minden jól megy, a nyár végén már kezdődhet a casting, aminek én is szerves része leszek majd.

-         Nélküled sehol se lennék, ugye tudod? Ha te nem szólsz az érdekemben, ha nem ajánlod a regényemet, akkor ugyanott lennék, ahol tavaly – szorítottam meg Krisztián kezét hálásan.

-         Szerintem meg magadnak köszönheted. Megírtál egy nagyon jó regényt, ha nem írod meg, most nem lennél itt – ellenkezett, mire megforgattam a szemem és hozzá hajolva megpusziltam az arcát.

-         Azért én köszönöm – suttogtam, majd a vállára hajtottam a fejem és fellapoztam az újságot.

Hagytam, hogy Krisztián maga előtt vezessen engem, miközben én vakon botorkáltam előre és attól paráztam, hogy mikor taknyolok el vagy megyek neki egy fának. Sajnos hajlamos voltam ilyen szerencsétlenségekre, még úgy is, hogy Krisztián szorosan tartott.

SztárszerelemΌπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα