Lebuktunk

406 28 1
                                    

Életemben először ébredtem egy férfi karjaiban és az érzés leírhatatlanul tetszett, bár először kicsit megijedtem. Nem egyszer elképzeltem már, hogy milyen érzés lehet így ébredni, rengeteg könyvet olvastam, rengetegszer le is írtam már, de azok az érzések teljesen eltörpültek amellett, amit én abban a pillanatban éreztem. Krisztián egyik keze a fejem alatt pihent, ujjaim össze voltak fonódva az ujjaival, másik keze pedig a hasamon nyugodott és nem lepődtem volna meg, ha kiderül addig simogatta a hasamat, míg el nem nyomta az álom. Elengedtem Krisztián kezét, mire megmozdult és elengedett, hogy aztán a hasára fordulva tovább aludjon. Felültem az ágyban és mosolyogva néztem az egyenletesen emelkedő és süllyedő hátát, aztán feljebb húztam rajta a takarót és kimásztam az ágyból. Lábujjhegyen lépkedve a fürdőbe mentem, elvégeztem a dolgomat, megmostam az arcomat, ujjaimmal párszor átfésültem a hajamat, aztán visszamentem a szobába és ránéztem Krisztiánra. Nem volt szívem felébreszteni őt, ezért csak felmarkoltam a mobilomat és a tegnapi piszkos tányért és az ajtóhoz lopakodtam. Mielőtt lementem volna reggelizni átöltöztem, piros rövidnadrágot és egy piros toppot vettem fel, hajamat kettőbe fontam, majd egybe, tettem fel egy kis sminket, aztán leszökdeltem a lépcsőn és beléptem a konyhába.

-         Jó reggelt – köszöntem vidáman mindenkinek és betettem a mosogatógépbe a mélytányért, aztán dudorászva nekiálltam kávét főzni.

-         Egész jó kedved van tegnaphoz képest – jegyezte meg Lizi. – Csak nem alakult jól az éjszaka?

-         Ah… addig fájt a hasam, míg el nem aludtam.

-         Milyen nagy kár, hogy most öt napig nélkülözni kell, bár lehet, hogy ez nem akadály neked. Bár szerintem undi.

-         Mit kell nélkülözni? – fordultam meg csodálkozva.

-         Láttam, hogy hétfő este együtt felmentetek Krisztián szobájába – mondta Anna. – Másnap vártuk, hogy mondasz valamit, ha nekünk nem is Melisszáéknak igen, de nem mondtál semmit…

-         Kedd este pedig én is láttam, hogy felmész hozzá – mondta Melissza csendesen. – Nézd Adri nem probléma, csak… mind tudni szeretnénk hányadán állunk.

-         Ó oké – pislogtam körbe döbbenten. – Megyek, felébresztem Krisztiánt, ez őt is érinti.

Hallkan léptem vissza Krisztián szobájába, aki ugyanolyan pózban feküdt, mint amilyenben itt hagytam. Finoman megérintettem a hátát, mire az izmai megfeszültek, aztán elernyedtek.

-         Krisztián – suttogtam és finoman megráztam a vállát. – Ébresztő Csipkerózsika.

Hosszas ébresztgetés után sikerült elérnem annyit, hogy Krisztián odébb guruljon tőlem, hogy hagyjam abba az oldala bökdösését és panaszosan motyogva elküldjön melegebb éghajlatra.

-         Mi van kis írónőm? Bújj vissza – sóhajtott kómásan és rám szegezte álmos tekintetét. – Mára nem terveztem semmit, gyere – nyújtotta ki felém a kezét.

-         Olyan aranyos vagy – vigyorodtam el önkéntelenül és legszívesebben bújtam volna hozzá ahelyett, hogy lemenjek és bevalljam nem szexelni járok Krisztián szobájába, hanem írni. – De nem lehet, le kell mennünk.

-         Feladat van?

-         Azt te hamarabb tudnád. Inkább úgy fogalmaznék, hogy őt nő idegesen várja, hogy közöljük velük szexelünk – foglaltam össze.

-         Mi van? – ült fel azonnal a szemét dörzsölgetve. – De nem szexeltünk…

-         Pontosan!

SztárszerelemΌπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα