Sztárszerelem

Csak éljem túl

Az egész éjszakát végig beszélgettük Melisszával. Elmondta, hogy valóban azért jött ide, hogy Krisztián szívét nyerje meg magának, de idővel nyilvánvalóvá vált számára, hogy Krisztiánnal soha nem lenne boldog, és, hogy a szíve Zalán felé húzott, akivel rengeteg időt töltött és teljesen elvarázsolta őt. Az érzés kölcsönös volt, és amikor már biztosak voltak az érzéseikben, elmondták Krisztiánnak, aki tök jól fogadta a dolgot, de a műsor miatt meg kellett tartani a látszatot. Hat óra körül aludtunk el, de nem tudtam sokáig aludni. 2 órát tudtam rendesen aludni, utána csak forgolódtam lerúgtam magamról a takarót, majd újra be takarództam, végül pedig nem bírtam tovább feküdni. Kimásztam az ágyból és hallkan nehogy Melisszát felkeltsem az ajtóhoz sétáltam és kiléptem a szobából. A lépcső felé indultam és éppen a szobámhoz értem, amikor egy emelettel feljebb kinyílt Krisztián szobájának ajtaja, majd Zoé kilépett rajta, kócosan, széles mosollyal az arcán, Krisztián pólójában. Millió darabra robbant a szívem, mert pontosan tudtam mit jelent ez. Zoé nem az a fajta lány volt, aki csak aludt, azzal a fiúval, akinél az éjszakát töltötte. Ő az volt, aki… aki…

-         Szia – köszönt rám, amikor elhaladt mellettem.

Rezzenéstelen arccal bámultam utána, ujjaim őrült erővel fonódtak a kilincs köré, majd lenyomtam a kilincset, beléptem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Könnyek folytak végig az arcomon, ahogy az ágyhoz sétáltam és a kezembe vettem a telefonomat. Hogy tehette ezt velem Krisztián? Hogy tehette ezt velem Zoé? Mi történt, miért utált meg engem ennyire? Mit vétettem ellene? A könnyeimet nyelve indítottam el egy csoportos video chatet és miközben arra vártam, hogy Timi és Rita felvigyék megpróbáltam rendbe szedni magamat. A tegnapi ruhát viseltem, a sminkem teljesen szétkenődött, a hajam úgy nézett ki, mint egy oroszlán sörénye és tiszta gubanc volt.

-         Jézusom! Mi történt? – kapott levegő után Timi.

-         Adri nagyon rosszul nézel ki – hajolt közelebb a kamerához Rita. – Rosszul sikerült a ceremónia?

-         Ti… tudtatok róla, hogy Zoé… Zoé eljött ide? – kérdeztem nagyokat nyelve.

Timi és Rita sokáig hallgattak, én pedig szorosan behunytam a szemem és elsírtam magam. Szóval tudták. Tudták, de nem szóltak nekem. Mi ez az egész? Valami vicc? A remegés eluralkodott a testemen, alig kaptam levegőt, átkaroltam saját magamat, így próbáltam csillapítani a fájdalmat, ami belülről marcangolt. De nem segített. Semmi sem tudta csillapítani a bennem dúló fájdalmat.

-         Nem az van, amire gondolsz. Mi ebben nem vagyunk benne – szólalt meg Rita sietve. – Az utóbbi időben Zoé teljesen megváltozott, ki volt akadva, amiért nem jelentkeztél és nem mondtál el neki mindent. Próbáltuk megnyugtatni, hogy csak éled az életedet és, hogy inkább örüljön neki, ahelyett, hogy itt bosszankodik, de nem hallgatott ránk. Egyszer megemlítette, hogy megkeresték, de nem gondoltuk volna, hogy képes elmenni. Hisz legjobb barátnők vagytok.

-         Én is azt hittem, de itt van. Itt van és csókolózott vele és biztos vagyok benne, hogy az este le is feküdtek. Krisztián… nem szeret engem. Ő és Zoé istenem – zokogtam fel és ledobtam a telefont. – Olyan hülye vagyok! Annyira naiv! Ha szeretett volna engem, akkor nem csókolózott volna a legjobb barátnőmmel és nem feküdt volna le vele! Hogy tehették ezt velem? Gyűlölöm! Gyűlölöm őket és gyűlölöm a szerelmet!

-         Édesem! Fáj téged így látni. Hogy segíthetnénk? – kérdezte Timi csendesen.

-         Csak legyetek mellettem. Nagyobb szükségem van rátok, mint bármikor – suttogtam és újra felemeltem a telefont. – Ne hagyjátok, hogy teljesen szétessek, hogy… - csuklott el a hangom és lesütöttem a szemem.