Sztárszerelem

Nagyon nem illek ide

Nem tudtam sajnálni azokat, akik végül nem nyerték el Krisztián szimpátiáját annyira, hogy egy hétig itt lehessenek és randizhassanak vele. Sőt mondhatni irigykedtem rájuk, ugyanis szerettem volna köztük lenni. Mikor kimentem a bőröndömért Józsi kerekre nyílt szemekkel meredt rám és nem értette, hogy miért nem indulok hazafelé.

-         Ez az ember tuti meghülyült, ha bejössz neki.

-         Nagyon kedves – nevettem el magam. – Öröm volt az utazás, de ne aggódjon, jövőhéten hazavihet – mosolyogtam rá megnyugtatóan aztán elindultam vissza a villába.

A házba belépve pár pillanatig egy helybe álltam, hallgattam a többi nő csacsogását és valószínűleg tökre elveszett arcot vághattam, mert Krisztián úgy érezte szórakoztatnia kell engem a társaságával. Egy ideig csendben állt mellettem, elgondolkodó arcot vágva, én pedig nem bírtam sokáig elnevettem magam, mire elmosolyodott.

-         Neked nem kellett volna már elmenned?

-         A másodikon lakom. A földszint és az első emelet a hölgyeké, a második pedig az én birodalmam.

-         Hogy te milyen mázlista vagy – néztem rá irigykedve. – Meg fogsz bűnhődni, amiért kiszúrtál velem ugye tudod? – indultam meg a lépcső felé majd megragadtam a bőrönd fülét és elindultam az első emeletre.

-         Felajánlanám, hogy segítek, de nem engednéd.

-         Okos fiú, látom, gyorsan tanulsz – dicsértem meg.

-         Ezért simán csak elveszem – kapta ki a kezemből a bőröndöt és könnyedén felsietett a lépcsőn.

Összehúzott szemekkel meredtem utána és felsiettem a lépcsőn, sporttáskám minden lépés után a fenekemnek ütődött, a laptop sarka pedig mindannyiszor a hátsómba szúródott. A lépcső tetejére érve a folyosó felé pillantottam, majd felfelé néztem azon gondolkodva, hogy vajon Krisztián cserélne-e velem, amikor a tekintetem megakadt a lépcsőfordulóban lévő ajtón.

-         Az lesz az én szobám – szögeztem le és felsiettem a lépcsőn, majd belöktem az ajtót és tátva maradt a szám.

A többi szobát ugyan nem láttam, de szinte teljesen biztos voltam benne, hogy sikerült kiválasztanom a legmenőbbet. A falak halványbarack színben pompáztak, az ajtóval szembeni fal csupa üveg volt, meseszép kilátással a Balatonra. A padlót puha szőnyeg borította, a bútorok krémszínűek, az ágy pedig hívogató, olyannyira, hogy legszívesebben azonnal a párnák közé vetettem volna magam. Az ággyal szemben volt egy TV, az mögött pedig egy gipszkarton fallal elválasztott süllyesztett kád, ahova lépcsőn kellett felsétálni. Így miközben egy kád forró vízben lazultam, egy pohár bor társaságában, tudtam gyönyörködni a tájban. Már láttam is magam előtt, ahogy a habok között fekszek, egyik kezemben egy boros pohár, a másikban pedig egy könyv.

-         Nos, akkor jó éjszakát – fordultam Krisztián felé. – Remélem, mire felébredek, te már nem leszel itt…

-         Itt nem, csak egy emelettel feljebb!

-         Marha vicces vagy.

-         Fogalmazz pontosabban!

-         Nem hagytad, hogy befejezzem – vágtam vissza majd elvettem tőle a bőröndömet és sóhajtottam egy nagyot. – Nézd, tényleg örülök, hogy megismertelek, de ne várd tőlem, hogy beálljak a sorba és tegyem neked a szépet – néztem a szemébe.

-         Nem is szeretném ezt. Szép álmokat Adrienn.

-         Neked is, és zárd be a szobád ajtaját, ha nem szeretnél váratlan vendégeket – tanácsoltam, majd becsuktam az ajtót, aminek aztán mosolyogva nekidőltem és szorosan behunytam a szemem.