Sztárszerelem

A tökéletes Laura

Na, ide figyelj, te szemét! Az igazságot akartad? Hát most megkapod! Igen valóban hazudtam neked, nem mondtam meg az igazat, hogy ki is vagyok valójában! Mert édesapád megkért rá! És haragudhatsz rá, haragudhatsz rám, de fogalmad sincs, hogy min kellett keresztülmennünk! Te csak azt látod, amit látni akarsz, de azt nem tudod, hogy még kisgyerekkoromban elvesztettem a szüleimet, egyedüli támaszom csak édesapád volt, apu legjobb barátja. Nem tudod milyen érzés volt, évekig nevelőszülőktől, nevelőszülőkig költözni, míg édesapád el nem intézte, hogy a nagymamádhoz költözhessek, akit te sosem látogattál meg! Persze gondold csak azt, hogy apád eltitkolt gyermeke vagyok, ha neked az úgy jobban tetszik, de igazából nem tudsz semmit! Biztos piszkálja a csőrödet, hogy apud engem akar vezető pozícióra, de azt gondolom, nem tudod, hogy ez a cég nem csak a tiétek, hanem a miénk is! És tudod, mi idegesít még jobban? Hogy még azok után is, hogy megaláztál mindenki előtt, még mindig érdekel, hogy mit gondolsz rólam, mert szeretlek! Szépen lassan elérted, hogy beléd szeressek, hogy megbízzak benned, hogy aztán ugyanazt tedd, amit előtted az összes többi! Ti pasik nem tudtok mást csak pusztítani!

Könnybe lábadt szemekkel olvastam el a nyomtatott A4-es lapon szereplő szavakat, majd az ágyhoz sétáltam és elnyúltam rajta. Lábaim a levegőben kalimpáltak, államat a tenyerembe támasztottam és újra, meg újra elolvastam a nyomtatott szavakat. Őszintén megvallva nem erre számítottam. Nem ez a pillanat volt a kedvenc jelenetem a regényben, de kétségtelen, hogy a személyiségemhez ez állt a legközelebb. Vajon Krisztián döntötte el, hogy ki melyik jelenetet kapja, vagy ő se tud semmit? És ha ő választott, akkor miért adta nekem ezt a részletet? Hogy mindenképpen én győzzek? A hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni a lehetséges okokon gondolkodva. Ezt utáltam magamba, hogy mindent is túl gondoltam, még a legegyszerűbb dolgokat is hajlamos voltam tovább gondolni, aztán csak pislogtam, amikor rájöttem, hogy a túlgondolásaimból egy sem valóságos. Egyszer például napokon keresztül hanyagoltak a csajok, én pedig teljesen pánikba estem, hogy már nem akarnak velem barátkozni, aztán kiderült, hogy meglepi bulit szerveztek nekem a szülinapomra. Én pedig égtem rendesen, mert már beírtam a csoportba egy hosszú üzenetet, amiben mindenért is bocsánatot kértem tőlük, bár fogalmam se volt róla, hogy mit követtem el.

-         Adri odabent vagy? – kopogott be Melissza, mire felültem az ágyban, aztán felálltam és kinyitottam az ajtót.

Melissza besurrant a szobába, arca kicsit sápadt volt, kezében a saját borítékját szorongatta.

-         Minden rendben? – kérdeztem aggódva.

-         Soha nem voltam jó a tanulásban, ráadásul már csak 20 percem van – túrt bele a hajába tanácstalanul és levágta magát az ágyamra, aztán a kezébe vette az én lapomat. – Jézusom! Ez nagyon hosszú – kerekedett ki a szeme.

-         Mit kaptál?

Melissza rövid kis szövegét meglátva döbbenten kikerekedett a szemem. 5 mondat volt összesen amit Melisszának kellett megtanulnia. 5 mondatot, amit Laura álmában magyarázott Bencének. Spoiler: Bence aznap este szeretett bele Laurába, aki úgy gömbölyödött össze a karjaiban, mint egy kisbaba és Bence aznap este fogadta meg magának, hogy az élete árán is megvédi Laurát. Mondjuk erről az ígéretéről megfeledkezett, amikor megszégyenítette a lányt, az egész cég előtt. Tepernie is kellett, hogy visszaszerezze Laura bizalmát.

-         Segítesz nekem? – kérdezte Melissza reménykedve.

-         Az a baj, hogy szívesen segítenék, de ezt neked kell megtanulnod. Én nem tudok helyetted Laura lenni. Annyiba tudok segíteni, hogy elmondom röviden Laura milyen karakter, de többet tényleg nem.