Sztárszerelem

Meglepetés délután

A hazugságvizsgálat után Lizi mindent elkövetett, hogy Krisztián meg bocsásson neki, mert igen Krisztián zabos volt nagyon is, ez pedig elégedettséggel töltött el. Az már viszont kevésbé, hogy engem használt arra, hogy lekoptassa Lizit. Mellettem ült reggeli alatt, szóval tartott, nem hagyta, hogy mással beszéljek és nem tetszett a viselkedése, mert egy idő után arra kezdtem gondolni, hogy szándékosan akarja féltékennyé tenni Lizit, azzal, hogy velem foglalkozik. Reggeli után aztán hagyta, hogy Lizi maga után húzza az udvarra, de 5 perc múlva már vissza is jött, a hangulata, pedig ha lehet még rosszabb lett.

-         Szerintem ők már járnak – szólalt meg Melissza, mire azonnal rávillant a tekintetem. – Nem biztos, de a jelek alapján – vonta meg a vállát zavartan.

-         Már nem azért, de előbb jön össze vele, mint veled? – akadtam ki. – Vagy bárki mással – tettem hozzá, mert nem akartam bunkó lenni.

-         Lehet, hogy csak egy két csók csattant el köztük és Lizi máris a tulajdonának tekinti Krisztiánt – jegyezte meg Tündi.

Ekkor Annára néztünk, ugyanis közülünk egyedül ő ápolt közelebbi viszonyt Lizivel, velünk legalábbis velem csak akkor beszélt, ha piszkálódni volt kedve. Anna felpillantott ránk a mobiljából, szólásra nyitotta a száját, de a választ már nem tudtam meg, ugyanis Krisztián a nevemet kiáltotta az emelet felől. Ellöktem magam a pulttól és felsiettem az emeletre, majd kérdőn Krisztiánra néztem, aki a szobaajtómnak dőlve ácsorgott, lábánál egy hátizsák és épp befejezte a telefonálást.

-         Vegyél fel valami kényelmeset – kérte.

-         Hova megyünk?

-         Meglepetés – mosolygott rám kisé idegesen.

-         Biztos, hogy velem akarod tölteni a napot? Szombaton úgyis…

-         Adri!

-         Jó – tartottam fel a kezem és beléptem a szobába, hogy aztán rekord gyorsan átöltözzek.

Egy fekete rövidnadrágot vettem fel, mert biztonságosnak éreztem ezeken a napokon a feketét, egy fehér spagettipántos bordázott pólót, aztán titokzoknit húztam és belebújtam a sportcipőmbe, majd a hátitáskámba mindent bepakoltam, amire szükségem lehet, bár fogalmam se volt, hogy hova megyünk. Bekentem magam izzadásgátlóval, fújtam a kulcscsontomhoz egy kis parfümöt, aztán csatlakoztam Krisztiánhoz, aki alaposan végig járatta rajtam a tekintetét, majd közelebb lépet és a levegőbe szimatolt.

-         Kifogyóba van a parfümöd? – kérdezte szórakozottan.

-         Ahogy érzem a tiéd nem – szimatoltam a levegőbe és hozzá lépve egy pillanatra beletemettem a fejem a nyaka hajlatába. – Most már az éjszakák sem a mieink.

-         Dehogynem – csúsztatta a kezét a derekamra és szorosabban ölelt, amikor el akartam húzódni. – Ugyanúgy jönni fogsz!

-         Nem akarom, hogy megint miattam veszekedjetek Lizivel – húztam el a szám.

-         Hol érdekelt téged ez? A testőröm vagy nem rémlik?

-         De igen, viszont most nagyon úgy tűnik, hogy a fejedre ejtettek és az ellen nem tudok mit tenni. De látom rajtad, hogy rosszkedvű vagy, amiért veszekedtél Lizivel, ezért gondolom, hogy fontos neked és szerintem ezért nem kéne többet éjjel találkoznunk. Bár ha ilyen féltékenyfajta, akkor a helyedben szélnek ereszteném.

-         Elcsattant pár csók közöttünk, de több nem történt. Jó majdnem, de aztán visszavonulót fújtam, mert nem éreztem helyesnek, és ha nem érzem helyesnek, az azt jelenti, hogy több nem is lesz. Na, most, hogy ezt megbeszéltük, indulhatnánk? – kérdezte és ellenőrizte az időt a telefonján.