Ha valami megtörik...

369 28 2
                                    

Kétszer öltöztem át, mielőtt csatlakoztam volna a többiekhez. Addigra ők már kihordták a műanyag székeket a bográcsoló köré, Melissza uborkát, paprikát és paradicsomot vagdosott a konyhában, mellette Krisztián vágta el precízen a szalonnát és tűzte fel őket a nyárs botra, közbe pedig hangosan nevettek valamin. Megtorpantam az ajtóban hezitáltam, hogy bemenjek-e hozzájuk, vagy forduljak sarkon és menjek ki az udvarra, de mire eldöntöttem, hogy lelépek Krisztián észrevett engem és elvigyorodott. Görcsbe rándult a gyomrom, ettől a mosolytól. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem tetszik Krisztiánnak ez az éne, tényleg nem tetszett. Az, akit én megismertem, nem lesett volna meg engem. Szótlanul léptem oda a hűtőhöz, kivettem annyi sört, amennyit csak tudtam, a csípőmmel belöktem a hűtőajtót és kisiettem a házból. Melissza futva jött utánam és nagy hévvel lefékezett előttem.

-         Mi a gond? – szegezte nekem a kérdést.

-         Hogyan? – ráncoltam a homlokom.

-         Hát csak olyan furcsán néztél Krisztiánra. Történt valami? Vagy féltékeny vagy, hogy kettesben voltunk? Kérlek, mond, el mi van! Simán lemondok róla miattad, nem probléma!

-         Semmi ilyenről nincs szó – ráztam meg a fejem döbbenten. – Csak… bent volt a szobámban, amikor átöltöztem és ez nem tetszik. Mert meglesett és… nekem ez nem jön be. Ő meg most úgy vigyorog rám, mintha valami vásári hús lennék és azzal, hogy látott meztelenül, mintha felhatalmazva érezné magát arra, hogy… - akadt el a szavam.

-         Édesem, ez nem olyan nagy probléma – simította meg a karom.

-         Nekem az! – húztam el a karom és folytattam az utamat.

A söröket letettem a napernyő alá, az asztalra, felbontottam egyet és a stég felé indultam, hogy magányomban megigyam. Nem szerettem a sima sört, de mivel csak ez volt kénytelen voltam beérni ennyivel. Pár perccel később Krisztián ült le mellém.

-         Melissza utánad küldött, mondván engeszteljelek ki. Mit tettem, amiről nem tudok, hogy megtettem? – szegezte nekem a kérdést.

-         Semmit – szorítottam össze a számat.

-         Igen én is így emlékszek, hogy semmit! De valamiért mégis haragszol rám!

-         Ha meztelen nőket akarsz nézegetni, akkor vegyél magadnak egy Playboy magazint, de engem hagyj békén – fakadtam ki.

Krisztián kikerekedett szemekkel meredt rám, aztán hitetlenkedve felnevetett és beletúrt a hajába.

-         Ez most komoly? Azért haragszol, mert láttalak meztelenül? Nem vagy apáca, hogy halálos bűn legyen és én se vagyok pap!

-         Na, nem mondod – morogtam. – Nem érzem jól magam, ha úgy méregetsz…

-         Hogy úgy?

-         Úgy mintha…

-         Mintha kívánnálak? Úgy nézlek, mint akit nem hagyott hidegen a látvány? Férfi vagyok Adrienn, te jó ég!

-         Nem, te úgy nézel, engem mintha vásári hús lennék! Mintha nem látnál mást, csak azt, hogy meztelen vagyok és kurvára elvetted tőlem a döntést. Kurvára nem vetted figyelembe, hogy én mit akarok, hogy mikor állok rá készen – csuklott el a hangom.

-         Vásári hús? Komolyan ennyit nézel ki belőlem? Bocsánat, hogy meg akartalak lepni és odafagytam, amikor bejöttél és vetkőzni kezdtél. Én kérek bocsánatot, hogy el akartam elsőként mondani neked, hogy hova megyünk holnap! Mint mondtam férfi vagyok, nem valami élettelen tárgy!

SztárszerelemWhere stories live. Discover now