Egy érdekes reggel

398 26 5
                                    

Alig aludtam valamit az éjszaka, aminek köszönhetően reggelre sötét karikák virítottak a szemem alatt és folyamatosan hunyorogtam, szemem minden egyes pislogásnál csukva maradt és csak nagy nehezen sikerült újra kinyitnom. Hogy egy kicsit felrázzam magam, most először fürdőruhába bújtam és miután megbizonyosodtam arról, hogy senki sem használja a medencét ilyen korán, tekintve, hogy még csak hajnali öt óra volt, lesiettem a lépcsőn, félrehúztam az ajtót, a törülközőt ledobtam az egyik nyugágyra és fejest ugrottam a medencébe. A testem egy pillanatra megrándult a hidegtől, de aztán megszoktam a víz hőmérsékletét és úszni kezdtem. Egy pillanatra sem álltam meg, addig úsztam, míg a testem el nem fáradt, az elmém viszont kitisztult és készen álltam újra belevetni magam az írásba. Pár percig a hátamon lebegve pihentem, aztán a medence széléhez úsztam és a karomra fektetve az állam a napkeltét kezdtem figyelni.

-         De korai valaki – szólalt meg Krisztián, mire hátrapillantottam rá.

-         Már annyi idő van? Nem akartam ilyen sokáig maradni – húztam el a szám, majd kitoltam magam a medencéből, hogy aztán sietősen Krisztián felé induljak, csak aztán meg csúsztam a vizes kövön.

Az éltem egy pillanat alatt lejátszódott a szemem előtt, karommal ide oda kapálóztam, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat, aztán Krisztián megragadta a kezem és magához vont.

-         Azért ennyire nem kell sietni – nézett le rám rosszallóan és megsimogatta az arcomat. – Jól vagy? – húzta végig az ujját a szemem alatt.

-         Soha jobban! – vágtam rá és a testem jólesően megborzongott Krisztián testének melegétől. – Viszont most szeretnék menni!

-         Miért sietsz ennyire?

-         Ne, add, a hülyét könyörgöm! – morogtam.

-         Melisszának piros betűs napok vannak, és olyankor nem szeret úszni. Szóval, ha miatta akarsz ennyire sietni, akkor ne tedd!

Ránéztem Krisztiánra, aki továbbra sem engedett el engem, sőt ha lehet még szorosabban ölelt magához, egyik keze a derekamra csúszott, ujjai a bugyim felső részét érintették, tekintete az ajkamra esett, majd visszatért a szememre. A testem azonnal lángolni kezdett, mellbimbóim megkeményedtek, és hálát adtam az égnek, hogy párnázott a bikini felsőm, különben hatalmas gondban lettem volna most. Épp elég gond volt, hogy az arcom vörös színben kezdett el pompázni, amikor a fantáziám beindult és elképzeltem, hogy Krisztián erős keze becsusszan a bugyimba és megérint. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom!

-         Tudod, nem akartam még lányt megcsókolni úgy, mint téged!

-         Az a csók nem lesz valóság – villant meg a tekintetem és a mellkasára tettem a kezem, hogy eltoljam magamtól. – Engem ne csókoljon meg olyan, aki rajtam kívül még öt másik lánnyal is bármikor csókolózna!

Ezzel a végszóval hagytam magára Krisztiánt, felsiettem a szobámba, ahol aztán idegesen a sarokba vágtam és törülközőt és kibújtam a bikiniből. Miközben öltözködtem a tekintetem nem egyszer a telefon felé vándorolt. Szerettem volna felhívni Zoét, hogy tegyen rendet a fejemben és segítsen tisztán gondolkodni, ahelyett, hogy engednék a testem csábításának és átadjam, magam Krisztián vonz erejének. Csak az volt a probléma, hogy Zoé pont arra bíztatott volna, hogy hagyjam magam sodródni az árral és igenis engedjek Krisztiánnak. Egy idióta vagyok, ha kihagyom ezt a lehetőséget. Ezer százalékosan biztos voltam benne, hogy ilyen tanácsokkal látna el engem, vagyis leüvöltené a fejemet, hogy azonnal húzzak vissza Krisztiánhoz és smároljam le a gecibe, mert egyszer élünk. Ilyet sose tettem volna, nem hazudtam, az előbb, tényleg nem akartam, hogy megcsókoljon, úgy, hogy tudom már csókolózott Melisszával és még ki tudja kivel, akiről én nem tudok. A teraszra sétáltam miközben masnit kötöttem a farmerruhám övére, és lepillantottam a medence felé. Mikor láttam, hogy Krisztián nincs egyedül, hanem Melisszával beszélget, határozottan biccentettem. Helyesen tettem, hogy nem maradtam!

SztárszerelemWhere stories live. Discover now