Sztárszerelem

Ennyi volt

Már sötét volt, amikor megszületett bennem az elhatározás. Ébren hánykolódtam az ágyban, aztán elkezdtem pakolni. Egy perccel sem bírtam tovább itt maradni. Eljött az a pillanat, amikor már nem csak mondtam, hogy haza akarok menni, hanem tényleg úgy éreztem, hogy az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Túlságosan fájdalmas lett volna itt maradni, és nem akartam többé egy levegőt szívni Krisztiánnal és Zoéval. Eljutottam arra a pontra, hogy már az sem érdekelt, hogy mit mondanának, hogy mit miért csináltak. Mindketten megsebeztek engem és ezt semmivel se tudják jóvá tenni. Száraz szemekkel meredtem a szerződésre, amit tegnap este szerettem volna aláírni, valamiért azt gondoltam, hogy az lett volna a tökéletes pillanat, de Zoé érkezése mindent tönkre tett. Letettem az ágyra a szerződést tartalmazó mappát, majd a nyakláncot, a karkötőt és az öt Poket zsebkönyvet is az ágyon hagytam. Semmit sem akartam magammal vinni, ami Krisztiánra emlékeztetett. Ha tehettem volna kitöröltem volna az emlékeim közül az eltelt három hetet. A villa csendes volt, amikor kiléptem a szobából és a bőröndömet a kezembe fogva lementem a földszintre, egyenesen Melissza szobájához. Bekopogtam hozzá, ő pedig pár másodperccel később ajtót nyitott, teljesen fel volt öltözve, a szobájában minden villany égett.

-         Ne nézz így. Éreztem, hogy nem szabad le feküdnem – simogatta meg a karom és kilépett a szobából, majd becsukta maga mögött az ajtót és szorosan átölelt. – Szerintem is ez a legjobb döntés – suttogta.

Szorosan hozzá bújtam, szememet behunytam, aztán együtt kimentünk a házból és a másik épület felé sétáltunk. Melissza a bejárati ajtó helyett megkerülte a házat és bekopogott az üvegzett tolóajtón majd összefonta maga előtt a kezét.

-         El fog minket vinni – mosolygott rám bíztatóan majd előre fordult, mert felkapcsolódott a kinti villany és Zalán elhúzta a függönyt.

Alsónadrágon kívül mást nem viselt, arca kómás volt, haja kócos, de rögtön felélénkült, amikor megpillantotta Melisszát és félre tolta az ajtót, aztán vett csak észre engem és azonnal elkomorodott.

-         Bocs, ez nem a békülő szex ideje – tártam szét a kezem.

-         Mit csináljak veled te lány? Mond meg! – sóhajtott fel.

-         Vigyél haza – kértem. – Kérlek!

Zalán az ajkába harapott, pillantása rólam Melisszára vándorolt, aki határozottan biccentett, mire Zalán felsóhajtott és újra rám nézett.

-         Rendben. Adjatok pár percet – kérte és visszahúzta az ajtót.

Melissza elégedetten fordult sarkon és visszasétált hozzám, majd átölelt és megpuszilta a homlokomat.

-         Miért van az, hogy veled évekig nem beszéltem, de itt vagy velem, Zoé pedig ezt tette velem? – kérdeztem csendesen.

-         Talán Zoé nem igazán volt a barátod – válaszolta.

-         Azt hittem, hogy igen. A kettőnk kapcsolata mindig nagyon szoros volt, már az első nap az egyetemen összebarátkoztunk és az elmúlt négy év alatt mindent átéltünk együtt. Egymás mellett voltunk jóban, rosszban és most… mintha neki ez semmit se jelentett volna. Tényleg azért haragszik rám, mert élem az életem? – néztem rá tanácstalanul. – Lefeküdt a férfivel, akibe tudta, hogy szerelmes vagyok. Krisztián pedig azt mondta nekem, hogy ő nem olyan, és amikor már végre elhittem neki, akkor – lábadt könnybe a szemem, majd Zalánra pillantottam, aki felöltözve megjelent és sietősen kinyitotta a garázst.

Nem beszéltem vele, a történtek óta. Képtelen voltam rá, mert attól féltem, hogy olyat találok mondani, amit később még tuti megbántam volna. Így kerültem őt nagy ívből, még úgy is, hogy ő megpróbált velem beszélni és bocsánatot kérni. Talán pont ezért nem ellenkezett, hanem szó nélkül teljesítette a kérésemet. Így kért tőlem bocsánatot, bár ezt semmivel se tudja jóvá tenni. Ott volt neki az esély, hogy megakadályozza, hogy óva intje Krisztiánt vagy szóljon nekem időben, de nem tette. Nem tett semmit, csak azért, hogy nézetteb legyen majd a műsor, amikor a Tv képernyőjére kerül. Mindenhol így van vajon? A média keresztülgázol az emberi érzéseken? Mert ha igen, akkor azt hiszem, leteszek a forgatókönyvírásról és inkább más álmokat kezdek el keresni.