Utoljára együtt

409 22 1
                                    

Reggel arra keltem fel, hogy nagyon fáztam, aminek az okát nagyon hamar meg is tudtam. Krisztián nem volt mellettem. Hunyorogva ültem fel az ágyban, megdörzsöltem a szememet, aztán kimásztam az ágyból és az erkélyajtóhoz sétáltam, hogy kinyissam, és friss levegőt engedjek be. Az ajtót kitárva pillantásom a medence felé vándorolt és észrevettem Krisztiánt és Melisszát, ahogy a fejüket összedugva beszélgettek a medence szélén ülve. Egy pillanatra össze szorult a szívem, de aztán megráztam a fejem és visszaléptem a szobába. Krisztián szeretett engem, ebben teljesen biztos voltam. A nyaklánc pont tökéletes bizonyíték arra, hogy Krisztián szeretett engem.

Lementem a szobámba át öltözni és miközben a ruháim között válogattam, egy kupacba dobáltam a mosásra várókat és azon agyaltam, hogy Krisztián vajon mit talált ki mára. Ma voltunk utoljára együtt így öten, holnap délután hárman folytatjuk a versenyt és lehetséges, hogy egy olyan nő fog csatlakozni hozzánk, aki veszélyeztetni fogja a helyünket. A hangulatom ettől kicsit rosszabb lett, de rögtön felélénkültem, mert megtaláltam, amit kerestem. Vidáman bújtam bele a barackszínű egyberuhámba, amit megkötöttem a nyakam mögött, majd felgumiztam a hajamat és kisminkeltem magam. A végeredményről fényképet készítettem és átküldtem a csajoknak, a közös csoportba és nem külön-külön, de aztán győzött a lelkiismeretem és Zoénak külön is elküldtem. Leültem az ágyra és a szám szélét rágcsálva néztem a zöld kis pöttyre a neve mellett, ami azt jelezte, hogy elérhető és a szívem kihagyott egy ütemet, amikor megnézte, amit küldtem, aztán már le is lépett anélkül, hogy válaszolt volna. A szám szélét rágcsálva kezdtem el neki írni, de aztán kitöröltem az egészet, mert eszembe jutott, amit tegnap este mondott nekem Krisztián. Nem haragudhat azért, mert élem az életem és nem számolok be neki, a nap összes percéről. Határozottan biccentve kikapcsoltam a netet, ledobtam az ágyra a telefont, összeszedtem a szennyest, és mindent felvittem Krisztián szobájába, ahol persze mosógép is volt. Elindítottam a gépet és már épp azon voltam, hogy megágyazok, amikor Krisztián belépett a szobába.

-         Jó reggelt – köszönt mosolyogva. – Most akartam jönni, felébreszteni téged.

-         Jó reggelt, már egy ideje fent vagyok. Mi a terved mára?

-         Hogy értve?

-         Ma vagyunk utoljára együtt – mutattam rá. – Holnap valamelyikünk hazamegy. Szerintem tartanunk kéne búcsú bulit.

-         Ma pihenni szerettem volna – húzta el a száját. – Az volt a tervem, hogy feljövök és az egész napot az ágyba töltjük, csak te meg én – lépett oda hozzám és átkarolta a derekamat.

-         Csábító, de nem lehet – tettem a mellkasára a kezemet. – Tényleg szeretnék a csajokkal lenni – néztem a szemébe.

-         Jó rendben. Menjünk le és kérdezzük meg, hogy mihez lenne kedvük.

2 órával később már nem annyira örültem annak, hogy felvetettem csinálunk kéne ma valami programot. Ha nem szólaltam volna meg, akkor most nem lennék Tihanyban, a Kalandparkban. De hát a többség győzött, a csajok ezt akarták, én pedig nem ellenkeztem. Sorban állás közben a bent lévő gyerekeket figyeltem, akik bátran kezdtek neki a pályának és nem voltak olyan félős kisnyuszik mint én.

-         Ne feledd a te ötleted volt – súgta Krisztián a fülembe.

-         Nem! Én nem akartam kalandparkot – vágtam vissza morcosan.

-         Hát nem tetszett neked az én ötletem, szóval…

Morcosan pillantottam rá, aztán rántottam egyet a hátitáskámon és a Balatonpart felé pillantottam készen arra, hogy amikor senki nem figyel rá, lelépjek olvasgatni. Csakhogy nem bírtam szabadulni, Melissza ugyanis belém karolt és nem engedett el maga mellől.

SztárszerelemWhere stories live. Discover now