Sztárszerelem

Őszintén

Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam egy csepp könnyet sem ejteni Krisztián miatt, ezért inkább olvastam és Gabriel Emerson professzor minden egyes bajomat elfeledtette velem. Egészen addig a pillanatig, amíg a telefonom meg nem kergült. Folyamatosan érkeztek az Instagramm üzenetek, amikről egy ideig tudomást se vettem, de aztán győzött a kíváncsiág és feloldottam a telefonom zárját. A szalagértesítéseket figyelve nem tagadom, a szívem azonnal hevesen kezdett el dörömbölni, látva, hogy az összes értesítés Krisztiántól érkezett. Nagyot nyelve nyitottam meg az üzenetet.

molnárkrisz: Haragszol még rám?

molnárkrisz: Adrienn, kérlek, beszéljük meg! Nem hagyhatsz itt engem ilyen állapotban!

molnárkrisz: Figyelj, tudom, egy idióta vagyok és kb. semmit se tudok felhozni a magam védelmére, de muszáj beszélnünk!

molnárkrisz: Sajnálom Adri!

molnárkrisz: Unalmas nélküled, hagyd, hogy jóvá tegyem, kérlek!

molnárkrisz: Ha már látni nem akarsz, legalább a krémet had adjam oda!

Semmit sem reagáltam, kikapcsoltam a netet, ledobtam az ágyra a telefont és újra fellapoztam a Pokoli erényt. Fél oldalt se sikerült elolvasni, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Mivel képernyővel lefelé volt, azonnal érte nyúltam és az ismeretlen számot látva elhúztam a szám. Az első gondolatom azonnal Krisztián volt, de aztán elbizonytalanodtam. Mi van, hogy ha a filmesek keresnek, és én nem veszem fel a telefont? Akkor oda a nagy lehetőség, hogy egy napon, a vörös szőnyegen tudjak végig sétálni és akkor nem okolhatok mást csak magam, amiért nem vettem fel a telefont. Egy mély levegőt véve fogadtam a hívást és a fülemhez tartottam a készüléket.

-         Igen?

-         Kérlek, ne tedd le! – érkezett a válasz, én pedig azonnal rányomtam a telefont Krisztiánra.

Ekkor érkezett egy újabb sms. Már automatikusan ütöttem volna ki az értesítést, amikor a tekintetem megakadt Berci nevén.

Nézd, meg amit írtam!

A homlokomat ráncolva kapcsoltam vissza a netet, mire a telefonom azonnal jelezte, hogy egy új e-mailem érkezett Bercitől. Rámentem és lélegzet visszafojtva elkezdtem olvasni a levelét.

Szia, Adrienn!

Gondolkodtam és rájöttem, hogy elhamarkodott döntés volt kirúgni téged! Az egyik legjobb beosztottam vagy, soha nem volt rád semmilyen panasz és szeretném, ha visszatérnél. Ideiglenesen visszahívtam Timit, hogy helyettesítsen, amíg nem tudsz újra munkába állni. Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de érts meg kérlek!

Várom a válaszod:

Berci.

Kikerekedett szemekkel olvastam el újra Berci levelét, majd felkaptam a fejem, amikor kopogtattak.

-         Nézd, ha nem engedsz be, letáborozok az ajtód elé – fenyegetett meg Krisztián.

-         Nem tudnál békén hagyni? – csattantam fel.

-         Nem! Felnőtt emberek vagyunk és most felnőttek módjára megbeszéljük azt, ami történt!

Idegesen pattantam fel, elfordítottam a kulcsot a zárban, aztán kilőttem a terasz felé, és bezártam magam mögött az ajtót. Az üvegen keresztül figyeltem, ahogy Krisztián belépett a szobába, majd engem észre véve idegesen beletúrt a hajába. Összefontam magam előtt a kezem és hátat fordítottam neki. A telefonomat szorongatva léptem oda a korláthoz és újra elolvastam Berci üzenetét. Biztos voltam benne, hogy akar valamit cserébe, nagyon kétlem, hogy azok után, hogy leüvöltötte a fejem és hálátlannak nevezett, hirtelen pár nap után meggondolja magát. Oké előfordult már, hogy rajtam vezette le a dühét, másnap pedig nem győzött kiengesztelni, de tudtam, hogy ez most más volt.