Sztárszerelem

Egy darabka önmagam

Másnap reggel nyolckor Krisztián fehér Toyotájának támaszkodva vártam rá, kezeimet zsebre dugtam és sokadszorra járattam végig magamon a tekintetem. Tornacipő, farmer rövidnadrág és egy fehér rózsaszín kockás ing, amit mell alatt megkötöttem, hajamat pedig magas lófarokba kötöttem. Nem estem túlzásokba, a kényelemre mentem, de azért azt is szerettem volna, ha Krisztián engem meglátva rájön mekkorát veszített azzal, hogy este felhívta magához Annát, hogy utána engem is felhívjon! Mekkora pofátlanság már ez tényleg? És én még el akartam neki mondani, hogy érezni kezdtem valamit iránta…

-         Ejha, de bombázó valaki – füttyentett Krisztián elismerően.

Ő sem panaszkodhatott. Szürke farmer volt rajta és fehér V vonalú póló, ami iszonyatosan jól állt neki és kiemelte az izmait. Alig bírtam levenni róla a tekintetem, de erőt vettem magamon és inkább a mögötte lévő tuját kezdtem el bámulni.

-         Haragszom rád! Zsinórba másodjára húztad ki magad a közös esti programunk alól! Mégse vagyok olyan jó társaság?

-         Nem akartam zavarni – mosolyogtam erőltetetten és megkerültem a kocsit.

-         Miért zavartál volna? – nézett rám a homlokát ráncolva.

-         Könyörgöm, legalább ne nézz hülyének!

A fogamat csikorgatva szálltam be a kocsiba, karomat összefontam magam előtt és rá se pillantottam Krisztiánra, amikor beszállt mellém. Karja egy pillanatra a karomnak simult, a könnyű szél felém sodorta az illatát és teljesen eltelített, ettől pedig a szívem össze vissza kezdett dobogni, lábaim között feléledt a lüktetés, tenyerem izzadni kezdett.

-         Értem már! Anna csak megmasszírozott, mert meghúztam a derekamat, amikor visszamásztam a hajóra – magyarázta. – Neki van egy csoda kencéje, amit bele masszírozott a bőrömbe és már nem is fáj a derekam.

Lebiggyesztett szájjal pillantottam Krisztiánra, aztán tüntetőleg ki az ablakon. Bár amit elmondott teljesen logikus volt, de mégse tudtam szabadulni a képtől, hogy a zárt ajtó mögött, több minden történt, mint masszírozás. Vagyis nem csak a dereka lett megmasszírozva, hanem egyéb test részei is.

-         Féltékeny vagy, ez tetszik – nevetett fel vidáman és beindította a kocsit.

-         Nem vagyok féltékeny!

-         Dehogynem!

-         Mondom, hogy nem! Nem! Vagyok! Féltékeny!

-         Persze, elhiszem!

-         Krisztián – kiáltottam rá kisé hisztérikusan és dühösen rácsaptam a karjára.

Krisztián szórakozott mosollyal az arcán nyomtam be a rádiót és leengedte az ablakokat, hogy a kocsit átjárja egy kicsit a levegő.

-         Mond az utat kis Írónőm – kérte. – Egyébként hova is megyünk?

-         Majd megtudod. Bár így nem az igazi, hogy nem én vezetek. Ha traktor lenne, azt simán elvezetném.

-         Tudsz traktort vezetni?

-         Persze, hogy tudok! – pillantottam rá úgy mintha ez magától értetődő lenne. – Falusi jány vagyok, véremben van a traktor vezetés

-         Meg a dolgok túl gondolása – szúrta közbe.

-         Írói ártalom – villant meg a tekintetem dühösen.