Sztárszerelem

Valami megfoghatatlan

Ma én voltam a soros a főzésben, így amíg a többiek kimentek napozni, vagy elmentek sétálni a városba, addig én bevetettem magam a konyhába és gyrost készítettem, amihez lett fokhagymás kapros öntet és csípős szósz is, ki hogyan szereti. A krumplit magam daraboltam, mert nem igazán szerettem a boltit, és a salátát szintén magam készítettem hozzá, na meg a húst is persze. Miután megfőztem és megebédeltünk kitakarítottam a szobámat, majd egyet gondolva felmerészkedtem Krisztián emeletére, de zárva találtam az ajtót ezért Zalán keresésére indultam, hogy pót kulcsot kérjek. Meg is találtam őt a villa elkülönített részében, ahol a stábtagok és Zalán is megszálltak. Zalán éppen hurkát készített, aminek illatát megérezve azonnal összefutott a nyál a számban.

-         Á nekem készíted? – kérdeztem azonnal.

-         Téged meg ki engedett be? – kapta felém a fejét.

-         Az egyik kamerás – legyintettem. – Beszélni szerettem volna veled.

-         A randiddal kapcsolatban?

-         Ja, nem azt leszervezem én. Kérni szeretnék egy pót kulcsot Krisztián szobájához.

Zalán először csak bámult rám értetlenül, aztán felröhögött és megrázta a fejét. Elfordult tőlem, lehajolt bekukkantott a hurkára, aztán vissza fordult felém és széttárta a kezét.

-         Minek az neked?

-         Szeretném szexi fehérneműben várni az ágyban, mire hazaér – pislogtam ártatlanul, ő pedig simán bekajálta a szövegemet, mert a szeme még jobban kikerekedett. – Jézusom dehogy – dobtam meg egy csomag szalvétával, amit az asztalon találtam. – Szeretném kitakarítani a szobáját.

-         Nem értem. Miért akarsz takarítani nála?

-         Hogy ne legyen négy hétig mocsokban? Tiszta por volt már az én szobám is, megcsinálom az övét is, amíg lendületbe vagyok.

-         Sajnálom, de nem adhatok neked kulcsot – csóválta meg a fejét. – Adnék, de nem adhatok, mert az Krisztián szobája és nem hiszem, hogy örülne, ha a holmija közt turkálnál, nem vagy te az anyja.

Felvont szemöldökkel meredtem Zalánra, aki egy ideig állta a tekintetem, aztán amikor leesett neki, hogy nem tágítok fújtatott egy nagyot, kihúzott egy fiókot és a kezembe nyomott egy kulcsot. Vigyorogva szorítottam a markomba a kulcsot, amit aztán a zsebembe süllyesztettem.

-         Köszike – vigyorogtam az ajtó felé hátrálva.

-         Tűnés! – mordult rám, mire sarkon fordultam és már siettem is vissza a villába.

A szobámba beugrottam a takarítószerekért majd egy szinttel feljebb sétáltam, bedugtam a kulcsot a zárba és beléptem Krisztián szobájába. A szoba igazából egy lakosztály volt, olyan, amit az ember csak a filmekben lát. Hatalmas nappali, ahol bárpult is helyett kapott és innen is ki lehetett menni a teraszra, később pedig felfedeztem, hogy a hálóból is, a hatalmas fürdőszobát meglátva pedig csak tátogtam, mint egy hal, leginkább a kb. nyolc férőhelyes kád láttán. A reggeli beszélgetések alkalmával elkaptam egy-egy mondatot, hogy a többiek két fürdőn osztozkodnak, ez alól csak én voltam kivétel és Krisztián. Nekünk saját fürdőnk volt, igaz nekem csak egy vékony fallal volt elválasztva a hálótól a fürdőkád, de akkor is volt odabent kád. Miután kinézelődtem magam nekiálltam a takarításnak. Meglepő módon nem nagyon kellett rendet tenni, ugyanis Krisztián tökéletes rendet tartott maga körül, a megszáradt ruhák a szárítón lógtak, ruhái szépen bepakolva a szekrénybe. Egyedül csak az ágyat uralta rendetlenség, rajta hevert Krisztián laptopja, egy jegyzetfüzet és rengeteg kitépett lap, amik galacsinná gyűrve hevertek az ágyon. Csak azután merészkedtem az ágy közelébe, hogy alaposan kitakarítottam, még a bútorok tetejét is letöröltem bútortisztítóval, a száraz ruhákat pedig bepakoltam a szekrénybe, aztán fáradtan a homlokomat törölgetve lehuppantam az ágyra és némi habozás után a kezembe vettem az első galacsint. A papírt kihajtogatva végig futtattam a tekintetem a sorokon.