Sztárszerelem

Kulcs

Reggeli után még kilovagoltunk, aztán sajnos el kellett köszönnünk a bátyáméktól és a farmtól, mert 11-re vissza kellett érnünk a villába. Épp, amikor indultunk, akkor érkeztek meg Fanni szülei és hozták magukkal a kis Martint is. Búcsúzóul össze vissza puszilgattam és rengeteg fényképet készítettünk, amin Krisztián is rajta volt. Aztán beszálltunk a kocsiba és a kamerásokkal a nyomunkban elindultunk a műúton vissza a villába. A hangulatom minél közelebb értünk a villához, úgy lett egyre rosszabb. Almádiba beérve, már morcosan bámultam ki az ablakon és ez Krisztiánnak is feltűnt.

-         Írónőm – suttogta és a keze a combomra siklott.

-         Hm? – kérdeztem és rápillantottam a kezére, majd az ujjaimat végig futattam a kézfején és szomorúan felsóhajtottam. – Olyan hamar véget ért.

-         Nem kell, hogy véget érjen!

-         De… mégis mit akarsz, mit tegyek? Mit vársz tőlem? Dörgöljem a többiek orra alá, hogy milyen boldog vagyok?

-         Egyáltalán nem! Én csak azt szeretném, ha nem taszítanál el magadtól! Már így is az az érzésem, hogy falat emeltél magad köré.

-         Ha egyszer nem vagyok boldog a tudattól, hogy vissza kell oda mennem!

Krisztián semmit se válaszolt, tekintetét az útra szegezte, majd hirtelen félre rántotta a kormányt és behajtott egy zsákutcába. Csodálkozva néztem rá, ajkam szólásra nyílt, de semmit se tudtam mondani, ugyanis az ajka az ajkamra tapadt és nem hagyta, hogy bármit is mondjak. Hosszú perceken keresztül, nem csináltunk mást csak csókolóztunk, kezünk a másik testén barangolt, aztán Krisztián megszakította a csókunkat és a homlokomnak támasztotta a homlokát.

-         Figyelmeztetlek, ha kizársz engem, ha ezek után képes vagy kizárni engem, nagyon meg fogok rád haragudni! Többé nem fogom hagyni, hogy visszatáncolj!

-         Krisztián…

-         Nem! Nem tudom mi lesz 2 hét múlva, hogy mi lesz kettőnkkel, de túlságosan is akarlak téged és nem fogom hagyni, hogy a félelmeid megakadályozzák a kapcsolatunkat! Érted?

-         Ne csináld ezt! Ne mondj ilyeneket – kértem könnybe lábadt szemekkel. – Össze fogsz törni!

-         Én nem ők vagyok Adri! – nézett mélyen a szemembe és újra megcsókolt, én pedig sírva adtam át magam a csókjának.

A villába érve valamelyest össze szedtem magam és a kis kitérőnk miatt, már siettem is a szalonba, hogy válasszak magamnak ruhát estére. Amikor berontottam a szalonba, mindannyian rám néztek.

-         Sziasztok – köszöntem és néma csendben odasétáltam az egyik vállfához és végignéztem a ruhákon.

-         Milyen volt a randi? – kérdezte Melissza kedvesen.

Kivettem a táskámból a telefonomat, elindítottam a táncunkat és átadtam neki a telefont. Mindannyian a telefonom köré gyűltek és miközben a három perces videót nézték röviden összefoglaltam nekik a tegnapi napot, de nem kezdtem el áradozni. Egyrészt azért, mert magamnak akartam megtartani, másrészt pedig nem szerettem volna, ha a többiek rosszul érzik magukat, amiért jól szórakoztunk Krisztiánnal.

-         Akkor erre kellettek a ruhák – adta vissza a telefont Melissza. – Nagyon kreatív vagy és figyelsz a részletekre!

-         Sokszor a legjelentéktelenebb dolgoknak van a legnagyobb jelentőségük – mosolyogtam vissza rá aztán ránéztem a stylistra. – Mit hoztál nekem? – kérdeztem vidáman.