Sztárszerelem

Adonisz

Mire visszaértünk az istállókhoz, valamelyest megnyugodtam. Fokozatosan lassabb tempóra fogtam Kincsemet, majd Krisztián felé pillantottam és bocsánat kérően rámosolyogtam. Vágtázás közben kitisztult az agyam és rájöttem, hogy nem kéne hagynom, hogy ezt a tökéletes napot tönkre tegye néhány túlbuzgó kamerás, akik egymás között versengenek, azért, hogy vajon melyiküknek sikerül felvennie Molnár Krisztián és Bartha Adrienn első csókját. Hát, ha rajtam múlik, egyik sem fogja felvenni az első csókunkat.

-         Már akartam kérdezni korábban is. Lesz valamilyen rendezvény?

-         Aha – pillantottam a sátor felé. – Ma van a Farm nap. A környékbeliek, a szomszéd farmok és üzletemberek fognak jönni és buliznak egy jót. Minden évbe megvan rendezve és mivel Achilles farmja a legnagyobb, így ő szervezi meg. Éves találkozó a farmeroknak – magyaráztam.

-         Maradunk? – kérdezte felcsillanó szemmel.

-         Nem lehet. Asztalfoglalásunk van, de ha tudtam volna, hogy élveznéd, akkor… - színészkedtem bűnbánóan pislogva.

Az egyetemen rám is ragadt egy kis színészi hajlam, pláne amikor Zoénak kellett segíteni. Rengeteg mindent tanultam tőle az elmúlt 4 év során, kezdve azzal, hogy hogyan vágjak póker arcot és, hogyan hitessem el másokkal, hogy igazat mondok. Most hasznát vettem ennek a képességnek, így legalább igazi lesz a meglepetés, amikor kiderül mégis maradunk.

-         Ó, nem számít. Így is csodásan éreztem magam – mosolygott rám. – Komolyan Adri! Veled bárhol jól érzem magam.

-         Kíváncsi vagyok, vajon hány lánynak mondtad még ugyanezt rajtam kívül.

-         Melisszának.

A mosoly egy pillanatra az arcomra fagyott, leugrottam Kincsem hátáról és bevezettem az istállóba. Krisztián tekintetét mindvégig a hátamban éreztem, ahogy neki hátat fordítva előkészítettem mindent a lovak csutakolásához, mert eléggé megizzasztottuk szegényeket.

-         Megbántottalak? – törte meg a csendet.

-         Dehogyis – nevettem el magam és hátra néztem rá a vállam felett. – Ne hidd, hogy hamis reményeket táplálok, és azt hiszem, hogy én vagyok neked az egyetlen. Tudjuk mindketten a történet végét!

-         Szóval megbántottalak – állapította meg.

-         Francokat – horkantottam fel.

-         Miért tagadod?

-         De jó, hogy vissza jöttetek! A munkásokat már hazaengedtem, de az előbb telefonáltak, hogy megsérült a kerítés, megtépázta az erős szél az éjszaka. Krisztián tudnál nekem segíteni? – rontott be az istállóba Achilles.

A kerítés helyre hozása a terv része volt, mert tudtam, hogy attól Krisztián rendesen megizzad és le akar majd fürödni, addig pedig én ki tudom cserélni a ruháit a cowboy ruhákra. Kicsit azért győzködni kellett Achillest, hogy rongáljon meg egy egész sor kerítést, de végül belement, mert imádja a kishúgát.

-         De… - kezdtem ellenkezni.

-         Ez fontos Adri! Muszáj megcsinálnunk, mielőtt jönnek a vendégek! Tudom, hogy randiztok, de a fenébe…

-         Nem probléma, segítek – mondta Krisztián, majd a tekintete rám villant. – És nem, nem azért segítek, mert így kevesebbet kell együtt lennünk!

-         Oké – motyogtam és kisé sértetten meredtem rá, amiért ilyet feltételezett rólam. – Siessetek vissza – fordítottam hátat nekik és tovább pakolásztam.