Előkészületek

403 26 3
                                    

Mikor visszatértünk a villába, magamat is megleptem, amikor ahelyett, hogy Krisztiánnal töltöttem volna az estét, Melissza és Tündi társaságát élveztem Melissza szobájában és Miután maratont tartottunk. Őszintén megvallva jól esett egy kicsit csajok között lenni, filmet nézni és olvadozni Hardin Scott után miközben fagyit tömtünk magunkba. Melissza és Tündi külön-külön is jófejek voltak, mikor viszont egy légtérbe tartózkodtak teljesen elvarázsoltak és olyan biztonságot éreztem a közelükben, amit csak a csajok társaságában éreztem eddig. Egy pillanatig se voltam görcsös, nem éreztem azt, hogy meg kéne nekik felelnem, önmagamat bírtam adni, lehettem az az őrült, de óvatos dilis csaj, aki amúgy alapjáraton vagyok. Szerencsére nem próbáltak faggatni, hogy merre jártunk Krisztiánnal, ha megtették volna, fogalmam sincs, hogy mit mondok. A kocsiban hazafelé Krisztiánnal megbeszéltük, hogy nem fogjuk elmondani, hogy az unokahúgaival töltöttük az időt és bemutatott a testvérének, meg annak férjének, mert egyikünk se akarta, hogy feszültség legyen belőle, hogy engem bemutatott, őket bezzeg nem. Nem mondtuk ki, de mindketten tudtuk, hogy miért engem mutatott be a családja egy részének és bár Abigél szavai megerősítettek abban, hogy Krisztiánnak komoly érzelmei vannak az irányomba azért szerettem volna, ha ő maga mondja ki. Akár szavakkal, akár tettekkel.

Másnap reggel már korán talpon voltam, összedobtam egy könnyű kis reggelit, majd egy nagy adag omlettet felvittem Krisztiánnak. Már épp kopogni akartam, amikor kinyílt az ajtó és vizes hajjal, kék ingben, farmerben megjelent, és amikor meglátott mosolyra húzódott az ajka.

-         Jó reggelt – simogatta meg az arcom, ujjai egy pillanatra megpihentek az arcomon, aztán zsebre vágta a kezét, tekintetét pedig le se vette az arcomról.

-         Jó reggelt! Készítettem reggelit – nyújtottam felé a tányért.

-         Épp reggelizni készültem. Mit gondolsz Anna és Melissza benne lennének egy jó kis vitorlázásban?

-         Biztosan – mosolyodtam el. – Edd meg szépen, én pedig már itt se vagyok!

-         Hova mész? – kiáltott utánam.

Hátra néztem rá a vállam felett. Még mindig az ajtóban állt, kezében a tányérral és kisé idegesen várta a válaszomat. Titokzatos mosolyt küldtem felé, lesiettem a lépcsőn és odasiettem a járó motorú fekete Audihoz. Zalán egy futó mosollyal köszöntött, aztán már ki is hajtottunk a kapun, néma csendben. Csakhogy én nem arról voltam híres, hogy csendbe maradok, így elkezdtem neki magyarázni a terveimet. A negyed órás úton, már Zalán is kívülről fújta a forgatókönyvet, amit tökéletesen megszerveztem, de hevesen tiltakozott, amikor megemlítettem neki, hogy a kamerák ki vannak zárva a rendezvényről.

-         Szó sem lehet róla! Egyszer már kibújtatok a kamerák alól, másodjára nem fogtok!

-         A bátyám nem örül az idegeneknek.

-         Ez jó marketing lehet a bátyádnak – pillantott rám elégedetten mosolyogva. – Gondolj csak bele, lehet, szedhet pénzt, azért, hogy az emberek láthassák a helyet, ahol Krisztián és Adri végre egymásra találtak.

-         Nagyon romantikus – mosolyogtam erőltetetten és az ablakon kihajolva beütöttem a kapu kódját, mire az kinyílt és áthajtottunk a kapun, rá az aszfaltos útra, ami legelők között kanyargott a palotának is beillő emeletes házig.

Amint Zalán leparkolt Achilles kocsija mellett, kiszálltam, tüdőmet teleszívtam a farmok jellegzetes szagával, ami falusi lány lévén egy cseppet sem bántotta az orromat. Nem úgy, mint Zalán orrát, aki városi férfiként a száján keresztül próbált levegőt venni, miközben nézelődött. Elindultam a veranda felé, fél füllel közben a lovak nyerítését hallgattam és a pajta felől beszűrődő hangokat, ahol már javában zajlott a készülődés.

SztárszerelemWhere stories live. Discover now