Sztárszerelem

Kérdések

Fogalmam sincs, hogy mi vett rá végül, hogy felmenjek Krisztiánhoz, de most itt ácsorogtam az ajtaja előtt, szorosan magamhoz ölelve a laptopomat. Miután Alexander visszahozott engem és Melisszát a villába, egyből a szobámba zárkóztam és kellett egy óra, hogy feldolgozzam magamban a történteket, miszerint Krisztián felizgult rám. Ebben nagy segítségemre volt Timi és Rita is, mivel csak őket értem el videochaten és túl kétségbeesett voltam ahhoz, hogy Zoéra várjak, aki órák óta nem volt elérhető. Mindent rázúdítottam a csajokra, ők pedig csak hallgattak még csak nem is pislogtak, csupán csak a tekintetükkel követték végig, ahogy fel alá járkáltam a szobában és megállás nélkül magyaráztam. Mikor aztán a mondandóm végére értem egymás szavába vágva kezdtek el magyarázni, én pedig csak kapkodtam kettejük között a tekintetem, és nem túlzok a sírás kerülgetett. Nagyon féltem, hogy megkedveltem Krisztiánt annak ellenére, hogy megfogadtam nem fogom. A csajok láthatták rajtam, hogy mindjárt robbanok, mert elhallgattak és sokkal nyugodtabban próbáltak tanácsot adni. Bár a véleményük kicsit eltérő volt, abban egyetértettek, hogy még egyik pasi miatt se voltam ennyire kétségbeesett és még egyikről se beszéltem így. Ugye ők csak Zsoltit ismerték, 2 éven át voltak néma drukkerek, hogy valami kialakuljon közöttünk, úgy, hogy semmit se tettem igazából, hogy legyen bármi is, de szerintük akkor közel se voltam ilyen, mint most. Szerintük ez egy jel, és nem kéne falat húznom kettőnk közé, hanem adni egy esélyt a dolognak. Ezért vagyok most itt az ajtaja előtt kopogásra emelt kézzel. Remegett a kezem, ahogy hallkan bekopogtam és az ajtó szinte azonnal kinyílt mintha Krisztián végig ott állt volna az ajtó túloldalán rám várva. Tekintetem azonnal a meztelen felsőtestére tapadt, majd lejjebb vándorolt és követtem a szőrcsíkot, ami eltűnt a szürke melegítőnadrág alatt.

-         Vegyél fel valamit – nyögtem ki nagy nehezen és elsiettem mellette.

-         Mondod ezt te, aki tegnap este bikiniben ültél mellettem órákig – csukta be az ajtót szórakozottan.

Figyelmen kívül hagytam őt, felmásztam az ágyra, a töltőt bedugtam a konnektorba és beüzemeltem a laptopomat, aztán a tekintetem megakadt az éjjeliszekrényen lévő szendvicseken. Kérdőn pillantottam Krisztiánra, aki vigyorogva megvonta a vállát és leült mellém az ágyra. Az ő laptopja már beüzemelve várt a sorsára, mellette egy nyitott jegyzetfüzet, tele Krisztián macskakaparásával.

-         Kezdhetjük? – hajolt hozzám Krisztián.

-         Mit?

Válasz helyett a laptop felé bökött, mire mohón előre hajoltam és izgatottan kezdtem el olvasni a sorokat, majd elvörösödtem és a kezembe temettem a fejemet.

-         Ne csináld – könyörögtem, ő pedig nevetve megszorongatta a vállamat. – Miért csinálod ezt velem?

-         Azért mert kínos helyzetbe hoztál egy étterem kellős közepén!

-         Te erősködtél! Arról nem én tehetek, hogy az agyad nincs összeköttetésben a farkaddal! – kukucskáltam felé az ujjaim közötti résen.

Krisztián édes mosollyal az arcán figyelt, majd felém nyúlt megfogta a kezemet és elhúzta az arcomtól.

-         Pontosan azért állt fel, mert dolgozott az agyam – villant meg a tekintete.

-         Na, jó Krisztián! Nem ezért vagyok, itt szóval tedd félre a szexista gondolataidat és foglalkozz a kéziratoddal, én pedig foglalkozom a sajátommal – csaptam össze a tenyeremet.

Ez mintha hatott volna ugyanis Krisztián visszavonulót fújt és a laptopjára szegezte a tekintetét. Az már más kérdés, hogy nekem sikerült-e a feladatomra koncentrálnom, vagyis, hogy megírjam miként késték le a gépjüket a főhőseim. Csakhogy a tekintetem akaratlanul is Krisztián laptopjának kijelzőjére vándorolt és az arcom egyre csak vörösödött, ahogy haladt előre a történetben. Talán, még ha csak az arcom lett volna vörös, azt még el is viselem, na, de hogy a lüktetés feltámadt a lábam között. Nem tagadom, akármelyik regényét olvastam Krisztiánnak a szex jelenetek néha túlságosan is élénken játszódtak le bennem és előfordult már, hogy bugyit kellett cserélnem és ezzel most se lett volna probléma, ha nem ül mellettem Krisztián, aki nem is olyan régen még felizgult rám!