„A sötétség nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Ígérd meg, hogy életem végéig minden születésnapomra hozol nekem fekete rózsát." (Clara)
Verejtékben úszva ébredek, az ujjaim görcsösen ökölbe szorulnak. Az ébrenlétnél csak az alvás rosszabb, amikor nem irányíthatom a szemem előtt pergő eseményeket, a rémálmokat.
Bip-bip. Bip-bip. Az üzenet érkezését jelző bippegést gyors kattogás követi, amint Blair a műkörmével ütögeti a mobilja kijelzőjét. Aztán rám mosolyog. Ő már megszokta a lidérces éjszakáimat, és megtanulta, hogy ne kérdezzen semmit. Az sem zavarja, hogy nem mellette, hanem a kanapéján alszom. Eddig csak egyetlen lány mellett imádtam felébredni, és szívem szakadna az árulástól, ha ezen változtatnék.
– Jó reggelt! – Lehuppan mellém a kanapéra és megsimogatja a nedves homlokom. Ez az érintés nem az, amit álmomban érzek, nem olyan intenzív, csak hétköznapi, már-már zavaró. – Boldog születésnapot. Milyen érzés tizenkilencnek lenni?
– Mint tizennyolcnak. Ugye nem szervezel meglepetésbulit?
A kanapé melletti kisasztalra teszi a mobilját.
– Nyugi, tanultam a tavalyiból.
– Miért? Mi volt tavaly?
– Semmi, mert nem jöttél el.
A takaró sarkával lágyan megtörli a homlokom.
Velem ellentétben Blair fittnek tűnik. Arca kisimult és pirospozsgás, üde vanília illat lengi körbe. Bele se merek gondolni, én milyen szagot áraszthatok.
Odébb csusszan, hogy felülhessek.
– Anyáék már elmentek dolgozni, de észrevették a motorod a ház sarkában.
Morogva nyugtázom a helyzetet. Jobb lesz, ha elkerülöm Mr. és Mrs. Allist, különben azon kapom magam, hogy együtt ünnepeljük a Hálaadást, és az eljegyzési partynkról vitatkozunk.
Blair szülei rendkívül jófejek, és modernek. Mióta Blair megszerezte a jogosítványt – tavaly ősszel –, és részt vesz a golfklub rendezvényeinek a szervezésében, azóta felnőttként kezelik. Nem törnek rá a szobájában, felszabadultan megbeszélnek vele mindent és bíznak benne. Blair jól tanul, sosem keveredik zűrbe, mindig időben otthon van, mindenki ismeri, imádják, és mellesleg ritkán cserélgeti a partnereit. Utóbbiról én tehetek. Blair rendületlenül vár rám, szerintem bele fog őszülni.
Hozzám simul, átkarolja a vállam. Tenyerét becsúsztatja a takaró alá, és ujjaival lassan végigsimít a férfiasságomon.
Eltolom.
– Le kéne zuhanyoznom, és fogat mosnom.
Vöröslő arccal felnéz rám, a pír nem áll jól neki
– A cuccaidat átpakoltam. – Az ajtó melletti komódra mutat.
Lesöpröm magamról a takarót és meztelenül átszelem a szobát. Tiszta boxert, zoknit és pólót veszek magamhoz. Hosszan megszemlélem a kivett darabokat, az alsógatyán és a felsőn még ott lóg a címke. Ez a címke egyszerre megható és vérfagyasztó. Blair új holmikat vásárol nekem, mivel úgy tűnik, én magam nem igazán figyelek arra, hogy visszahozzam a már elhordott ruháimat. Ez egyre jobban kezd hasonlítani egy kapcsolathoz.
A hideg is kiráz, ahogy kettőnkre gondolok. Fuldoklom, és undorító gombóc nő a torkomban. Nekem ez csak szex, semmi más. Mi a fenéért nem képes ezt ő is felfogni? Nyújtsam be ügyvéd által ellenjegyezve, hogy megértse, köztük soha nem lesz ennél több?
YOU ARE READING
Alice - Fynewood sorozat 1.
Teen FictionALICE Nem tudok hazudni, anyám szerint minden az arcomra van írva. Csak egy dolgot kért, négy hónapig a lehető legkevesebb időt töltsem otthon. Szorgalmasan tanulni, dolgozni, és kerülni apámat, nehogy rájöjjön mennyi sebet rejt a szívem és a teste...
