Alice - Fynewood sorozat 1.

Tizennyolcadik fejezet --- Shonn

„Szerintem szexista vagyok. És tudod mit? Élvezem." (Clara)

Nem tudom, mikor ütöttem ki magam annyira, hogy elaludjak, de amikor felkelek, már késő délután van. Mielőtt még a többiek hazaérnének, lelépek, nem szeretnék előttük így mutatkozni. A telep Jones nélkül sivár, ezért meglátogatom őt a kórházban.

Jones alszik, nem várom meg, hogy felkeljen.

Nem marad más, mint a boxklub. James nincs ott. A kinézetem egy orkéra hasonlít, a közérzetem szót sem érdemel, mégis erőt gyűjtök, és ütök párat. Az oldalam rémesen hasogat, minden egyes mozdulatnál érzem, ahogy fájdalmasan megfeszül a bőröm, a sajgás egészen az agyamig hatol, és már csak ezért sem hagyom abba az edzést. Egy idő után azt veszem észre, hogy az erőlködés kitisztította az elmémet.

Ezután képesnek érzem magam arra, hogy hazamenjek.

A ház csendes, pedig még világos van. Belesek Alice szobájába. Az ágyon ül, fülében headset, előtte tankönyv, amibe mélyen beletemetkezik.

Nem vesz észre.

Ő nem Clara, mondogatom magamnak, miközben halkan belépek a szobába, és gondolkodás nélkül az ágyra mászok. Felfigyel rám, arca megnyúlik, de mire észbe kap, fejem az ölébe hajtom, és szorosan átkarolom a derekát.

– Mond, hogy nem haragszol – motyogom a pólójába.

Érzem, ahogy teste megremeg az érintésemtől, és ez a reszketés rám is rám ragad. Erősebben karolom, hogy elrejtsem a gyengeségem.

Alice a hajamba markol, és elkezdi felfelé húzni a fejem. Mozdulata erőtlen, de megadom magam, felemelem az állam és a szemébe nézek. Nem tudok olvasni a tekintetében, érzéketlennek tűnik. A füleséből kihallatszódik a dübörgő metál.

– Eressz el!

– Alice, hagyd, hogy megmagyarázzam a dolgot, én csak...

– Bűzlesz – vág a szavamba, miközben kikapja a fülesét. – Fürödj le.

Egy pillanatig emésztgetem a hallottakat, mire rájövök, nem a pokolba küldött el, csak a fürdőbe. Gondolom, ez azt jelenti, hajlandó szóba állni velem.

Bólogatok, és úgy teszek, ahogy kérte.

Az ő fürdőjét használom.

Az oldalam még mindig hasogat, és az atlétám is átázott. A véres ruhadarabot és a gézt a fürdőszobai kukába hajítom és beállok a tusoló alá.

Percekkel később egy szál, derekamra tekert törülközőben állok a tükör előtt. Borotválkoznom is kéne, de a készletem a saját fürdőmben van, akárcsak a ruháim. Sebaj. Ha már a jellememmel nem tudom meghódítani Alicet, talán a testemmel sikerülni fog. Ez minden csajnál beválik.

A fürdőből kilépve viszont oltári nagyot csalódok. Ott találom Alicet, amint az ágyra igazgatja az egyik felsőmet, a már általa kikészített farmer, boxer, zokni, atléta és az ing mellé. Háttal van nekem.

– Maradok estére, elég a boxer.

A hangomra összerezzen, de nem fordul meg.

Morogva felkapja a ruháimat, kimegy és közben titkon se les meg. Ez a csaj keményebb dió, mint gondoltam. Felkapom az alsómat, úgy várom vissza, és szégyenszemre még feszítek is egy kicsit, hogy imponáljak neki.

Bingó! Amikor visszaér, végre rám néz.

Alice szeme kikerekedik. Egy pillanatra ledermed, ellenben nyoma sincs rajta a pírnak vagy a szégyenlősségnek. Kifordul a szobából, és miközben próbálok rájönni, mi is történt, ő már vissza is tér az elsősegély dobozzal a kezében. Szuper, ennyit arról, hogy sikerül lenyűgöznöm az isteni testemmel.