Alice - Fynewood sorozat 1.

Huszonkettedik fejezet --- Shonn

„Ha bárki árt, vagy csalódást okoz neked, annak velem gyűlik meg a baja." (Clara)

– Kösz, hogy kimentettél minket. – Kip a haját igazgatja, a padlóra mered.

A diákok felvétele rohamosan terjedt, és mire a diri irodájába értünk, már kezében volt a videó, amin Alice, Kip és Star együtt táncolnak. Perdöntő bizonyíték, ide már az ügyvéd is kevés lett volna. De megtanultam, ha a jog és az igazság nem áll a pártunkon, ott van a pénztárcánk, vagy a zsarolás. Azt mondtam, én parancsoltam a két lányra, megfenyegettem őket, hogy repülnek a suliból, ha nem teszik meg. Hiszen bárkit kirúgathatok. Bárkit, hangsúlyoztam, mire az igazgató arca megfeszült. Kikergetett minket az irodából.

– Starért nem kár – felelem egy vállrándítással. – És neked is kijárt volna egy fegyelmi.

– Tehát csak Alice miatt csináltad?

Az ő szájából hallva a szeretett nevet vér tolul az agyamba. Két tenyerem a mellkasának vetve meglököm. Kip háttal a falnak esik, de gyorsan mozdul. Visszalép és támadóan megmerevedik.

– Mi a fasz ütött beléd? – veti a szememre.

Öklöm viszket a tettvágytól. A nevetésüktől, a pillantásuktól fájt a szívem, és ezt a fájdalmat csak a szabadjára engedett feszültségem enyhítheti.

– Szerinted? – vágom a képébe.

– Azt mondtad, nem jár Willel. – Hangja haraggal teli. – És mióta érdekelnek téged az öcséd ügyei?

Felé lépek, öklöm megemelem.

– Fiúk! – szól ránk az igazgató titkárnője. Vállam felett hátrasandítok, a fiatal nő unott képpel ül az asztala mögött. – Ha szétveritek az irodát feljelentelek titeket – teszi hozzá, miközben hatalmas műkörmével ütni kezdi a billentyűzetet. – Nem viccelek. A pasi ügyvéd.

Leejtem a karom és visszafordulok Kip felé.

A bandából őt bírom a legjobban. Becsülöm az őszinteségét és a bátorságát, amiért felvállalta minden kapcsolatát, bármilyen furcsák is voltak, és mindig nyíltan beszélt a családjáról. Néha részeg, néha elszív egy füves cigit, néha becsajozik egy éjszakára, de sosem ver át senkit. Megbízható és jó srác, és ez még inkább szálka a szememben. Ha valaki megérdemli Alicet, akkor az ő.

– Szállj le róla!

Kip arca megenyhül.

– Nem dönthetsz helyette. Majd ő megmondja, ki kell neki: Will vagy én.

A remegésem fokozódik. Tartok tőle, Alice már választott. Ott álltunk Kippel egymás mellett, és láttam Alice arcán, mit tervez. Ő! Aki még a hangját sem emeli fel, engedelmes, szerény, és az oroszlán barlangjába is besétálna a jobb jegy érdekében, ma el akart lógni Kippel.

Állom a haverom tekintetét. A nyugalmától kezd elszállni az agyam.

– Miért pont ő? Mert más?

Kip horkantva kifújja a levegőt.

– Nem más, csak másnak mutatja magát, és ez tetszik. Tudom, hogy ha vele összejönnék, komollyá fordulna a dolog. Will is így érez?

Ez nem lehet igaz!

Nem kapok levegőt. Vészesen közeledik az őrületem és félek, agyonütöm Kipet. Minden izmom kemény, ujjaim fájnak, annyira ökölbe szorítom őket.

Egyet hátra lépek, Kip tekintetében elszántság, a fejemben zsibogás. Otthagyom őt.

Le kell nyugodnom.