Alice - Fynewood sorozat 1.

Harminchatodik fejezet --- Shonn

„Miért bánnék bármit is? Mi van, ha egy helytelen döntés miatt vezeklek, és pont ez vezet valami jóhoz?" (Clara)

Ne csak állj! A rohadt életbe, csinálj valamit, vagy menj innen!

A fejem majd' szétrobban, mintha bontókalapács dübörögne benne, és e mellé azt se tudom, mit művelek. Ez a reggel egy szürreális rémálom, biztos nem történt meg. Mindjárt kitisztul a fejem és rájövök, hogy a saját szobám padlóján fekszem anyaszült meztelenül. Igen, tuti ez lesz.

Két tenyerem közé fogom a tarkóm, lehajtom a fejem és becsukom a szemem, átadom magam a sötétségnek. Hátrálok, tudom, hogy el kell hagynom a kerti lakot mert ez az egész csak egy álom. Vissza se kellett volna jönnöm.

Megfordulok és kinyitom a szemem. A késő őszi hideg a bőrömbe mar, nyirkos a levegő az előző esti vihartól, köd borítja az udvart. Ahogy az elmémet is.

Túl intenzív a látvány, túl erős az ázott avar illata.

Ez nem álom!

Visszaperdülök és szemem kutatva átpásztázza a helyiséget. Megtalálom Alice nadrágját az ágy végében, gondosan leterítve hever ott, az alja sötétebb. Közelebb megyek és megérintem. Nedves. Ha elázott, amíg ideért, maga vehette le. A cipők viszont egymástól távol, az egyik felborulva fekszik, márpedig ő ennél rendszeretőbb. De ez semmi a többihez képest. Az egyik szekrény felborult, törött cserepek mindenhol, köztük a vodkásüveg szilánkjai.

Semmi nem rémlik.

Az biztos, hogy ha megittam volna az egész üveg piát, akkor hányásfoltok és irtózatos bűz uralná a helyet, nem pedig ez a káosz. Ha bevettem egy marék bogyót és ráittam, akkor elképzelhető, hogy szétvertem a helyet, de basszameg! Nem volt nálam bogyó!

Vagy igen?

A halántékomra csapok.

– Emlékezz! Emlékezz, az istenért!

És ekkor meglátom az ágykereten vészjóslóan csüngő nadrágszíjat. Alice vére még vöröslik a fekete bőrön. Szívem zakatolva jelezni próbál valamit, mígnem agyamról oszlani kezd a kétségbeesés homálya, és helyét borúfelhők, dühödt villámok váltják.

A levegőbe ütök mérgemben.

Hiába hiszi mindenki a komorságom és a megjelenésem miatt, hogy egy domináns fasznak születtem, és bár a szexben eléggé nyitott vagyok – már ami a létszámot és a helyszínt illeti –, de az agresszivitás sosem jött be. Nem hiába nem bánja egy csaj se, hogy széttette nekem a lábát, mert a női test a világ legcsodálatosabb és legbecsesebb ékszere, amely annál gazdagabbá tesz, minél gyengédebben bánsz vele. Na jó, akadnak kivételek, de azokat meghagyom Heathnek. Ráadásul a szíjam még akkor se veszem le a nadrágomról, amikor a szennyesbe... a szennyes mellé dobom.

Ki kell derítenem, mi történt. Beszélnem kell Aliceszel.

Visszamegyek a házba és előkotrom a laptopom. Az ágy mellett hever az edzőcuccok kuszaságában. Felnyitom, de le van merülve. Nem is emlékszem, mikor használtam utoljára, azt se tudom, hol a töltő. Ekkor ugrik be, hogy Will használta, amikor segített Alicenek az esszében. Bingó! A kábel ott fityeg a konnektorban. Rádugom a gépet, bekapcsolom és tárcsázom Willt. Nem veszi fel. Újra és újra tárcsázok.

– Alice! Alice!

Molly álomittas hangjára megszakítom a hívást.

Felállok és akármilyen káosz is uralkodik bennem, muszáj türtőztetnem az indulataimat és helyt kell állnom. Gyorsan lecserélem a véres pólómat és a farmerem, a húgom ne lásson ilyen állapotban, aztán lecsattogok hozzá. Nézem a kis törpét, amint kócosan ül a pult melletti széken és csak bambán bámul ki a fejéből. Fogalmam sincs, mire vár, mit kéne mondanom vagy tennem.