Terhes vagyok egy rosszfiútól/Befejezett/

1.6.

Egy szó nélkül ültem le vele szemben de ő mindeközben nem volt hajlandó rám nézni. Kinyitottam a számát, hogy mondjak valamit de nem jött ki hang rajta.
- Tényleg az enyém? - a cipőjét bámulta és a hangjából semmilyen érzelem nem volt kivehető.
- Igen, Cam, a tiéd! - válaszoltam.
-Az én kis babám van a pocakodban? - végre rám nézett. Mintha remény csillant volna a szemében.
- Igen.
- Miért nem mondtad el? - tudtam, hogy nem úszom meg ezt a kérdést.
- Alig pár hete tudom, hogy terhes vagyok, bepánikoltam. Egyszer magamban kellett elrendeznem. Aztán a szüleimnek kellett elmondanom. - kis szünetet tartottam. - Cam, őszintén annyira féltem. Csak egy alkalom volt erre én teherbe esek. Még csak 17 éves vagy. Ez tönkre teheti az életedet. Azt tudnod kell, hogy nem lennék képes elvetetni. Nem akarom, hogy úgy érezd, muszáj törődnöd vele. Nem várom el, hogy emiatt velem legyél. Csak azt akarom, hogy tudj róla. – hadartam, alig kaptam levegőt és féltem attól, hogy tényleg nem akarja a babát. Azt tudom, hogy engem nem akar, de hogy mondom el majd a gyerekemnek, hogy az apja nem volt rá kíváncsi? Vagy, hogy miattam nem törődik vele? A sírás határán álltam amikor Cam megszólalt, végre és kirángatott a szörnyű gondolataim közül.
- Hó hó! Lassíts! Egy. Nem a te hibád, hogy ez lett. Nem csak neked nem jutott eszedbe a védekezés. Én is ugyan olyan hibás vagyok, mint te. Kettő. Avery, te csak 16 éves vagy. Az én életemet is megváltoztatja nem, hogy a tiédet. Más bulizik ennyi idősen, te pedig babázni fogsz. Három. Soha nem kérnélek arra, hogy vetesd el. Négy. Ismerni akarom a kislányomat. Ott akarok lenni amikor megszületik, ott akarok lenni a fontos eseményeken az életében. Első nap a suliban, szülinapok, ballagások stb. És azt akarom, hogy ismerjen. Az élete része akarok lenni. És nem azért akarom mert kötelességemnek érzem, hanem mert tényleg ezt szeretném. -lenézet a pocakomra majd újra rám nézett és folytatta. - Avery nem tudom, hogy jó apa leszek-e, de mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy az legyek. - Láttam rajta, hogy igazat mond. Megfogta a kezem. - Őszinte leszek veled, Avery én nem.. Én nem akarlak át verni. Nem ígérhetek olyat, amit nem tudok megtenni. Tudom, hogy te szerelmes vagy, vagy voltál belém - nyelt egy nagyot és folytatta. - de én nem érzek így irántad. Jelen akarok lenni az életedben és a kicsi életében. De lehet, hogy nem tudom betölteni azt a szerepet, amit te adnál nekem. - nem tudom most boldognak vagy szomorúnak kellene lennem.
- Cam én csak annyit szeretnék, hogy a gyerekem tudja ki az apja. Nem várok többet. - úr isten miért fáj ennyire ezt kimondani? Cam rám villantotta a szexi mosolyát.
-Uram Isten.. El se hiszem, hogy gyerekem lesz. - hangosan felnevetett.
- Az előbb azt mondtad " ismerni akarom a kislányomat" mégis honnan veszed, hogy lány?
- Csak tudom és kész. Lesz egy gyönyörű kislányunk és kész. - mindketten el nevettük magunkat. Nem így akartam, de így alakult. Eszembe jutott, hogy van egy kép nálam a babáról így gyorsan elő vettem a telefonom, le vettem róla a szilikon tokot és a tok belsejébe ragasztott képet Cam felé mutattam. Kikapta a kezemből és csak nézte a képet. Nem szólt semmit, de láttam, hogy egy könnycsepp végig fut az arcán.
- Már most gyönyörű. - motyogta majd rám nézett. - Meg kaphatom a képet?
- Még van egy pár. Ha át jössz többet is adok. - ahogy ezt meghallotta már állt is fel. Cam ment le elsőnek két lépésből és már lent is volt. Régen nem jelentett nekem se gondot, de most vagy öt percig szerencsétlenkedtem, mire lejutottam a fáról, Cam végig ott állt a fára szegezett létra alatt, hogy ha netalántán gond lenne megtudjon menteni, de mivel egyelőre nem volt rá szűkség csak nevetett rajtam .
- Cam jövő héten újabb vizsgálatra kell mennem. El szeretnél jönni? - kérdeztem miközben sétáltunk a házunk felé.
-Ki nem hagynám!

C. ❤